Halálra unom magam egyedül?

Már egy ideje magányos vagyok, nincs valami sok barátom és az a kevés se ér rá mindig. De már kezdem unni az egyedüllétet. Nem tudom mivel feltalálni magam, egyszerűen semmihez sincs kedvem. Se olvasni, se sorozatot, se filmet nézni, se gép előtt ülni, se szerepjátékozni, se semmilyen csendes elfoglaltsághoz. Megőrülök az unalomtól. Muszáj lesz társaságot, barátokat, új emberi kapcsolatokat találnom, mert én ezt így nem bírom tovább. Nem is értem, hogy aki sokat van egyedül, az hogy bírja ezt. Ráadásul most jön az undorító tél, amikor az emberek bezárkóznak, de ez számomra egy pokol...utálom, hogy üresek az utcák és nincsenek emberek. Mert ha már sokat vagyok egyedül, azért egyedül is kimozdultam, mert utálok itthon ülni. De télen ez nehéz lesz a hóban, meg a fagyban. Megőrülök. Nem akarok telet és nem akarok egyedül lenni. Már komolyan csak akkor érzem jól magam, ha valakivel tudok beszélgetni. Örülök annak a kevés társaságomnak, ami van. De nekem napi szinten szükségem van az emberekre, nem elég egy héten párszor, nekem az nagyon kevés...régen itt laktak a szomszédban a barátnőim és annyira jó volt, hogy minden nap volt kivel lennem. De ennek már rég vége, mert sajnálatos módon felnőttünk és rájöttünk, hogy az élet sz@r. Van még valaki, aki ennyire nem bírja elviselni se a magányt, se az egyedüllétet?