Velem miért nem beszélget el senki semmilyen témáról?

Abból kiindulva, hogy a kérdésed kb tízszer olyan hosszú, mint az átlag, gondolom kicsit sok vagy a beszélgetőpartnereidnek. Nagyon fontos, hogy hagyd őket beszélni. Az ember mindig azt a beszélgetést konstatálja élvezetesnek, ahol igazából ő beszélt. Legyen egyensúly és legyél nyitott!

Velem is ugyanez van. Keress olyan embereket, akik látnak benned valamit és nem utasítanak el élből. Nálam rájöttem, hogy ez a baj. Ezentúl aki nem nyitott rám, azzal én többet nem foglalkozom, mert minek tépjem rongyosra a szám, ha arra se méltat, hogy legalább annyit mondjon, hogy bocs, de unalmas vagy, nem érdekelsz és még le is nézlek. Ennyi. Az ilyen ember örülhet, ha egyáltalán köszönök neki.

Én egy ku*va vagyok. Utálom is magam emiatt. Próbálok is változtatni rajta. Az őszinteség ami hiányzik belőlem, mert nem akarom megbántani a másikat címszó alatt. Ha őszinte lennék akkor meg utálnának, hogy milyen egy nagyképű *öcs vagyok. Pedig tényleg nem érdekelnek az autókban a relék, meg, hogy de jó segge van annak a csajnak, meg milyen mókás dolgot láttam a facebookon, videójátékokban magasabb rangszerzés, ilyen telefon, olyan kütyü, mindenek csak annyi a lényege, hogy eltereljék a figyelmet a lényegről, ami az élet volna. Én meg asszimilálódok, és gyökér. Volt egy jó évem pár éve, akkor nem nagyon találkoztam emberekkel, és magamba szálltam, és fantasztikus volt kibontakoztatni, hogy többről is szólhat az élet mint a szórakozás, és az unalmas komolyság, mert van olyan komolykodás is aminek van értelme, mert miközben átadod magad neki megérik a lelkedben valami amivel közelebb kerülhetsz az igazi boldogsághoz, de mostanra lévén, hogy visszamentem suliba ahol körbe vett a sok "ember" visszasüppedtem a szórakozott céltalanok sorába. Elvesztettem a lényeget, aztán most próbálok visszakapaszkodni. Örökérvényü dolgokról beszélgetnék, mint a szerelem, és félelem, élet, és fejlődés, halál, isten, meg hasonlókról, de érdekes, hogy ezekről mindenki azt hiszi, hogy mindent tud ezért nem beszélnek róla. :P Amiről azt hiszed, hogy sokat tudsz, talán pont arról tudod a legkevesebbet. Azt se tudom, hogy mit tudok, és mit érek a tudással önmagában? Mintha egy könyv volnék, aztán ha kérdeznek és elmondom, de azon túl miért jó az nekem? Akkor bólogatnak, hogy azt mennyi adat van a fejében. Talán a dicséret tölt el büszkeséggel? És ezért tudjak sok dolgot? A tudás szerintem akkor ér valamit ha tudod is használni. Mit érek azzal, hogy tudom, hogy szeretni kéne minden embertársam, ha nem tudom kivitelezni? Hiába mondom magamnak, hogy SZERESSEK NO! Nem fog menni. Tapasztalatból kéne, hogy gyűjtsék az emberek a tudást, ehelyett könyvből olvassák. Verik bele a fejükbe a suliban. Na mindegy. Az a lényeg, hogy nem állhat annyiból az élet, hogy csak vagyok, melózok, aztán megdöglök, ja és persze közben jókat röhögök, eszek, iszok, meg alszok. nekem ez nem elég, valami több kell. Ha ennél többet akarok ahhoz hinnem kell, hogy több is lehet. Hinni annyi mint amit még meg nem tapasztaltam, de értelmes dolognak tűnik. Legalábbis számomra, ha őszinte vagyok magamhoz.

Írj privátot beszélgeteljünk :D 14/f