Vannak rajtam kívül teljesen magányos fiatalok?

Ha már igy összejöttetek mind tizenévesek, mind magányosak, gondoljátok végig mifenétől hatalmasodik el egy fiatal emberen ilyen érzés?

ezt próbáljátok meg átbeszélni.

Nem jó a magány, (bár bizonyára megszokható!) de az állandó feladat, valami hobby, valami meditativ tevékenység nekem jó szokott lenni.

És az is biztos, hogy az ilyen állapotokon a természet közelsége is sokat segit.

Én van, hogy kiülök a lépcsőre, és behunyt szemmel élvezhem a napsütést, és figyelem a neszeket, hangokat. Ha jól csinálom, és tényleg valamiféle meditativ érzés van rajtam, akkor kicsit távolinak vélem ezeket a hangokat. Ilyenkor a leg halkabb neszek is hallhatóvá vállnak. Nagoyn szép őszi idő van. Menjetek el kirándulni. Lehet, hogy nem is laktok olyan messzire egymástól, hogy ne jöhetnétek össze.

Keressétek egymást.

Azért megkockáztatom, hogy ezeknek az érzéseknek valamifelé kis gyerekkorba visszavezethető családi okai vannak. (((

Volt, van egy kedves ismerősöm, lelkileg tökre kivolt. Egy délutánt végig beszélgettünk egy kávézóba. Azt mondta, hogy többet ért, mint a pszichológusa.

Jelenleg köszöni jól van, rátalált egy kapcsolat is.

VEgyétek körül magatokat vidám szinekkel, szobátokban virággal, legyen rajtatok élénk szinü kiegészitő ha netán sötétebb ruhákat szeretitek.

ÉS MINDENKÉPPEN OTT LYUKADOK KI, HOGY KI A SZABADBA. BICIKLIVEL, GYALOG, KUTYÁVAL.... bármivel.

Mert aztán bejön a tél, a sokkal kevesebb napsütés, fény, még rosszabb a kedve az embernek. Aztán meg jön majd a karácsony, ami megint csak hajlamos megtaposni az amugy is nyomorult lelkü magányos embereket.

Ne hagyjátok magatokat.

Azért arra is kiváncsi lennék, hogy hol laktok? Mondjuk legalább a megyére.

Állitom könyvet lehetne ilyesmiről irni!!!!

Tán meg is irnám, de ehhez több ismeretre lenne szükség :-)

Kivánom MIndnyájatoknak, hogy a magány tünjön el az életetekből, és ÉLJÉTEK MEG AZ ÉLETET, ne csak leéljétek a napokat. szeretettel Edit.

Kedves Magányos Fiatalok!!

kiváncsi lennék, hogy hányan vettétek fel egymással a kapcsolatot????

EGyébként mint érdekesség. Nálunk 2 fiam van, mindennapi dolog volt, hogy képesek voltunk akár egy órát is étkezni, mert kibeszéltük mindig a napot.

Mai napig igy van ez, pedig már 34,- ill. 29 évesek.

Viszont mindkettőnek a felesége teljesen más.

Ők képesek voltak ülni az asztalnál, és körmöt piszkáltak, egy szót nem szóltak, nem tudtak beszélgetésbe bekapcsolódni.

Lehet, hogy a saját családjukban megtennék, de hát mi sem voltunk (már elköltöztek mindketten) emberevők.

Barátaik is gyakran megfordultak nálunk,volt hogy éjszakába belemenően darts parti ment az udvaron és ment a szövegelés.

Szóval jó dolog, ha vannak barátok.

Viszont az ilyen barátságnak köszönhető sajnos az is, hogy a lazulások nem voltak szeszmentesek. Ebből sok probléma adódott, és adódik ma is.

A barátokkal már csak illik egyet inni. nem?

HÁT NEM!!! Aztán kinlódtak másnap, mert majd megdögöltek minden bajuk volt. Hát megérte?

Akkor még csak barátnőik voltak, hát Ők sem igazán dijazták ezeket a kilengéseket. Ma már feleségek, de bizony elő-előfordul még ma is, és ilyenkor feszültség-vita......

Senkinek sem jó.

Szóval ha valaki beszédbe elegyedett itt közöttetek a másikkal, irja már meg legyen szives.

Szivesen venném, ha az az oldal nem csak az "öntsük ki a szivünket" -ről szólna, hanem ténylegesen is összejönnének közös problémával rendelkező emberek, és a kapcsolatot tartanák is.

Igy érné el igazán célját a dolog. (azért tudom, az is jó tud lenni, ha van hová leirni! Tapasztalat!!)