Lesz valamikor olyan ember, aki felvállal?

17 éves vagyok, tudom hogy nem túl sok. Lehet kapok majd olyan válaszz, hogy mit akarok 17 évesen, nem maradtam le semmiről. Ezzel tisztában vagyok, értem. Nem emiatt teszem fel a kérdést. Az a helyzet, hogy tisztában vagyok az adottságaimmal, nem vagyok szép, még állítólag átlagosnak sem neveznének, inkább csúnyácska. Van rajtam felesleg, de dolgozom rajta, de valamit nem csinálok jól, mert mi.dig visszajönnek a kilók. Nem vagyunk gazdagok, nincsenek menő, divatos ruháim, de figyelek arra, hogy mindig tiszta legyek. Próbálok igényes lenni, ápolt, odafigyelek a körmömre, nem vagyok büdös, a hajam sajnos nem a legszebb, azzal nem sok mindent tudok kezdeni, a szemöldököm sem szép formás, de még nem is nagyon ronda kategória. Az orrom kicsit széles, a homlokom magas, kicsit fura az összkép, mert az arcom is kerek. A frufru nem áll jol, a hajam milyensége miatt, ugyanis összeáll, 5 perc után összeáll, lelapul. Ami a személyiségemet illeti, nem tartom magam bunkónak, sajnos önbizalmam nincs sok, kevest beszélek, de ha látom, hogy őszinte, rendes emberekkel van dolgom, akkor megnyílok. Bulizni nem járok. Nyáron megismerkedtem egy fiúval, aki nagyon rendes, kedves, törődő. Mindenkivel, velem is. Személyisége hasonló az enyémhez. Jol el voltunk, beszélgettünk, nevettünk. Én lányos zavaromban sokszor viselkedtem hülyén, sok alkalmat kerültem el, ahol együtt lehettünk volna. Lehet nincs igazam, de nekem úgy tűnt, hogy bejövök neki, sokszor a vállamra tette a kezét, kőzel jött, ha kérdeztem valamit, egyszer a fejemet is megsimogatta. Lehet viszont hogy csak bebeszélem, vagy csak nagyon szeretném azt érezni, hogy tetszem neki. Nagyon tudnäm szeretni, de neki szerintem egy szép barátnő kell, mert nagyon helyes, izmos, igényes fiú. Nem is kezdeményeznék, mert nem felelnék meg neki.

Ebből kifolyólag, az lenne a kérdésem, hogy lesz majd valaki aki tul tud lépni a külsőmön? És szeretni ahogy vagyok?