Lányok vannak köztetek akik reménytelenek, és egyedül vagytok? Ti hogy küzditek le mindennapi frusztráltságot?

Nagyon jó kérdés és aktuális is. Én is magányos vagyok, de tényleg nehezen. Szoktam sportolni, az egy kicsit segít, olyakor interneten nézek meg filmeket vagy tv-ben hétvégén, de nagyjából ennyi. Szerintetek hogyan lépjünk ki ebből?

Ne mondjátok, hogy társaságba kell járni, amikor a 25-35-ös korosztály évek óta alig mozdul ki a házból még egy kellemes és ingyenes sétára sem ... Ennek a korosztálynak a férfi példányai pedig teljesen meg vannak veszve a szexhajszáért, egy értelmes beszélgetést is alig lehet velük lefolytatni, sőt úgy néznek rád, mint a 8. fogásra :))

En remenyvesztett vagyok, de nem maganyos. A parkapcsolatokbol valo tokeletes es vegleges kiabrandultsag kenyszerit ra az egyedulletre. Rajtam az segitett, hogy leultem es atgondoltam, mit tudok elerni a ramszakadt hatalmas szabadsaggal? A munkamon es egy hobbin kivul nincs mas kotelessegem.

A kiuresedett ido eloszor tenyleg megbenitja az embert, ezzel egyetertek.

Sokan ott rontjak el, hogy ilyenkor ketsegeesnek es elkezdenek partnereket keresni, eszeveszetten, akarkit, csak legyen valaki, aki betolti az urt. Ennek kieges lesz a veget.

Sajat esetemben en rajottem, a legjobbat akkor teszem magammal, ha a felszabadult idot frusztralodas es keserges helyett onmagam fejlesztesevel toltom. Elkezdtem sportolni, olvasni, rajzolok es enekelni jarok. Baratokkal talalkozom a hetvegen, kirandulunk, piknikezunk.

Hozzateszem: nincs sok baratom, de lenyegtelen is.

Legtobbszor nekivagok egyedul kalandozni. Idegen orszagokba utazom, fotozom vagy csak bolyongok a varosban es belulok valahova nezni az embereket, oda megyek, ahova akarok es azt csinalok, amit akarok.

Senkihez nem kell alkalmazkodni, a magam ura vagyok.

Nekem mar ez a jo.

Valojaban, ha a multra visszatekintek, az eletem sokkal tartalmasabba es boldogabba valt, miota egyedul vagyok. Mar nem erzem ugy, hogy valakinek ki kellene toltenie a teret korulottem.

Nem akarok melldongetokent atjonni feled, remelem nem ertesz felre. Tudom, mennyire rossz neha a magany, de hidd el, az elet sokkal jobb annal, hogy az egyedullet keseru szajizzel hagyjon minket!

Es amint egyensulyba kerulsz, magneskent fogod vonzani az embereket, mert a pozitiv szemelyiseg ilyen. Csak akkor mar Te fogod tudni azt mondani, annak, aki megerdemli: Mar nem kellesz.

Tátva maradt a szám az előző válaszon.

Én is hasonlót éltem át két éve, úgy éreztem, hogy nagyon rámszakadt az idő és főleg azt, hogy haszontalan vagyok párkapcsolatok szempontjából. De szépen lassan és ugyanakkor a sport segítségével ezeket le tudtam vetkőzni és valóban az jött, hogy én tudok embereket elutasítani, bár nem ez volt a célom.

Bár még nem vagyok olyan erős lelkileg, mint a kedves előző válaszoló, de úgy érzem, hogy jó úton vagyok és sokat tanulhatok tőle. Amit még kaptam az az, hogy 1. nagyobb az önbizalmam, süket vagyok a beszólásokat és visszavágok a rosszindulatú kritikákra teljesen ridegen (nem hagyom, hogy a lelkemre száradjanak úgymond és emésszem magam), 2. azokat a pasikat bomlasztom le és teljes meggyőződésből, akik 2-3 éve átvertek és/vagy hintáztattak, leléptek, nem hívogattak, s mostanában vissza-vissza kacsintgatnak, magamat pedig tarkón verem, hogy te jó ég, milyen primitívekkel álltam össze, pedig még mindig a művelt kategóriába tartoztak ...