Te sokat vagy egyedül?

régen kisebb koromban sokat voltam egyedül. akkor megszoktam, és szerettem is egy idő után. fura is volt, ha valaki hosszabb időre bejött hozzám a szobámba. mára már fordult a kocka, sose vagyok egyedül itthon, és rettegek a gondolattól, hogy mi lesz, ha egyszer egyedül maradok.

nekem nem sok barátom van de ha ráérnek mindig irnak hogy akkor talizzunk, de sokat vagyok egyedül. A szüleimet nem nagyon érdeklem ezért megtanultam elfogadni a dolgot, nem jó érzés de hát ez van..

Szinte mindig egyedül vagyok. Az állítólagos barátaim eltűntek az életemből,más meg nincs akivel tudnék haverkodni.

Attól függ. Elég sokat, mert nincs sok barátom, mert elzárkózok az emberektől. De a legrosszabb közösségben, suliban is egyedül lenni.

Nagyon sokat. Nem szeretek, de megszoktam. Nincs senki, aki olyan, mint én.

Középkorú vagyok, egyedül élek, pontosabban egy cicával kettesben. Dolgozom, de már az sem jó.

Igen,a legtöbb időmet egyedül töltöm.Aszüleim állandóan dolgozni,se idejük,se erejük nincsen már rám és az öcsémre.Az öcsém és köztem túl sok a korkülönbség így nincs igazán sok közös témakör köztünk, persze én játszok vele ha itthon van és épp nem a nagyszüleim vigyáznak rá.Ha meg náluk van,akkor tényleg tök egyedül vagyok.Az állítólagos legjobb barátaimnak, megvan a saját életük már, és engem már csak felsem hívnak színte.Nagyon rossz,mert minden társaságban kirekesztve érzem magam...nincs bennem semmi érdek,izgalmas.A megjelenésem is szürke kisegér.Unalmas vagyok, senki nem érdeklődik már utánam.Mindenki elvan a saját kis életével és problémáival.Azért próbálkozom egyedül is eltölteni az időt, olvasással,rajzolással, filmezéssel, mozgással.De igazából bármibe belekezdek félbehagyom, mert már rettenetesen unom,hogy egésznap nem beszélek senkivel és így már semmit nem lehet élvezni.Van még egy kevés a középsüliból,így ha vége remélem megváltozik ez a helyzet, ha elmegyek egyetemre.

Bocsi a helyesírási hibákért,színte nincs olyan,hogy valamit ne írjak el.