Oké, én már nem akarok senkit, de hogy fogadjam el?
Ez így van, vagy van ennek valami oka hogy nem kellesz és változtatni kell ezen, vagy tényleg olyan dologról van szó amiről nem tehet az ember és nem is változtatható. Sajnos vannak ilyenek... :(
Én is sokáig voltam így, senkinek nem kellettem egy lány sem akart tőlem semmit, hiába kedveltek engem, hiába voltak velem kedvesek, hiába voltunk el, de mint pasi nem kellettem neki, csak egy barát.
Akkor ugye rájöttem hosszú idő után amikor már úgy voltam vele hogy fejbe lövöm magam, hogy változtatni kéne. Nekiálltam sportolni, leadtam 20 kilót, kigyúrtam magam. És mivel elég csöndes ember voltam meg az egész város ilyennek ismert, így kerestem új munkahelyet messzebb elutaztam, elköltöztem innen. Apám akkor már nem élt, anyukám külföldön volt, és ott is ragadt a párjánál így én is léptem, eladtam a családi házat amit apámtól örököltem, anyám lakása ahol laktam kilett adva albérletbe, elmentem messzire és teljesen új életet kezdtem. Önmagam maradtam csak közvetlenebb lettem. Egyből lettek új, jobb barátaim, egyből lett barátnőm. Hamarosan már apa leszek 28 évesen ami hatalmas nagy boldogság. És a múltamat egy az egybe otthagytam, anyámon kívül már senkivel nem beszélek, még a nagyapámmal sem aki szintén tehet arról hogy el lett szúrva pár évem, mert mellette nőttem fel sokáig és alkoholista még a mai napig is.
Én új éltet kezdtem és sokkal jobb mint az eddigi. A páromon kívül senki sem tudja milyen volt az előző életem igazából. Anyósomékkal nagyon jól kijövök, új baráti körbe vagyok, plusz a párom barátnői is kedvelnek.
Teljes változás volt és megérte.
Ha azon gondolkozol, hogy el tudod-e fogadni ezt, akkor még igenis megvan benned a remény, hogy valahol a világban ott vár rád a hercegnőd/herceged.
Most nagyon nehéz lehet, de jön a nyár, próbálj meg ismerkedni. Ha bátortalan vagy utazz el egy olyan helyre, ahol nem ismernek, bulizz, szólítsd le ott a kiszemelted. Nem tudom az előzményeket, de lehet, hogy neked most a névtelenség homálya kell a kapcsolatteremtéshez. Ha bátor vagy, akkor vágj bele kihívóan a dologba, és változtasd meg a keresztneved, képzeld bele magad egy magabiztos csábító szerepébe, aztán mindent bele!
Kezdd el nézni az Így jártam anyátokkal című sorozatot, ahol Ted éveken keresztül keresi a Nagy Ő-t. Annyit megsúgok, hogy a végén megtalálja, szóval te se add fel. ;)
Köszönöm Neked is második válaszoló, örülök, hogy így alakult :)
Én közvetlennek nagyon közvetlen voltam/vagyok, de ettől függetlenül biztos velem van gond.
A gimiben sem volt semmi, aztán elkerültem az ország másik felébe egyetemre, ahol rengeteg ismerősöm, barátom lett, de párkapcsolat terén nulla, pedig hetente többször eljárkáltunk ide-oda. Főleg az első 1-2 évben. Most haza kell költöznöm (falu) hát ha itt a "nagyvárosban" nem volt semmi, akkor most se számítok semmire. De oké, tényleg felfogtam, hogy "selejt" vagyok, csak el kellene fogadnom, mert így nehezen koncentrálok másra.
Köszönöm harmadik Válaszoló!
Igazad lehet, csak az a baj ezzel a reménnyel, hogy az az igazság belefáradtam. Mert éveken keresztül úgy keltem fel, hogy na majd ma, este meg jött a csalódás. Én egyébként nagyon kitartó ember vagyok szerintem, de egy idő után valahogy értelmét veszti, és azt veszem észre, hogy erre megy el az energiám.
Bulizni járok, pont tegnap voltunk, persze semmi, de valahol ezt tekintem a "normálisnak".
A sorozatot ismerem, tényleg jó :D Csak hát a filmek és a "valóvilág" nem mindig fedik egymást. De köszi azért!
Utolsó vagyok: Szóval az időset úgy értsd hogy 20-25 között.
És igazából ne törődj bele semmibe, mert úgyis jön majd valaki aki felborít mindent. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!