Van rajtam kívül olyan, aki az egész nyári szünetet otthon a négy fal között tölti mert nincsenek barátai?

Ha tudnád, hány emberrel leveleztem már az elmúlt hónapokban... Neten keresztül azért mégsem olyan mint személyesen. És furcsa módon még egy olyan emberbe se botlottam bele, aki legalább ugyanabban a megyében lakna mint én. A magány lassan tönkretesz, és nem tudom mit tegyek. Nekem nem olyan könnyű barátokat szerezni a suliban. Úgy érzem hogy ők nem is kellenek nekem. Új embereket akarok megismerni, új lappal kezdeni, de közben félek az ilyen helyzetektől. Félek attól hogy összeszokott emberek közé bekerüljek ''újoncként''. Sosem tudom miről beszélgessek olyanokkal, akiket igazán nem is ismerek. Ebbe a kategóriába tartozik szinte mindenki a szüleimen és a testvéremen kívül. Rossz érzés, hogy így megy el a kamaszkorom. De tényleg nem tudom, mit tegyek. Senkinek nem kellek.