Aki egyedül szilveszterezik, hogy éli meg?

Tini koromban elviselhetetlen lelki fájdalmat okozott (bármit megtettem volna hogy változtatni tudjak), huszonévesen is, csak már kevésbé, aztán már nem érint meg.

Aludni fogok, nem érdekel az alkoholizálás, se a közösségi lét, magányos, emberkerülő lettem, de azért kettesben elbeszélgetni valakivel időnként és elmenni ide-oda nagyon-nagyon jó lenne...

Én most épp megyek házibuliba, de bőven volt olyan eset amikor itthon voltam és nem volt program.

Igazából szilveszter is ugyanolyan nap, mint a többi, attól több ember bulizik ma az nem akadályoz meg engem hogy valami mást csináljak otthon a nyugiban.

Hagyjuk már, hogy a Szilveszter uolyan nap... Nem, a gyakorlati értelemben nem. Az aljanép matt részegre issza magát és annyira beba....ik, hogy a fele nem is tud magáról!

Erre kiváló alkalom a Szilveszter, amikor is tömegesen és elfogadottan megy ez.

Ez egy ünnepi alkalom az alantas emberek számára, akik pia náélól nem bírnak élni...

Persze vannak szofisztikáltabbak is, akik párjukkal, családjukkal stb., békében töltik el az ünnepeket, kulturált (azaz nem bömbölő zene és 8000liter pia mellett) környezetben.

És persze vannak a magányosak, de tekintettel arra, hogy ez az állapot nem Szilv.-függő, hanem feltehetően a mindennapokban is úgy élnek, számukra érvényesül az, hogy ez a nap egy a sok közül.