Hogy haladsz a traumáid feldolgozásával?

Elég rosszul..

Igazából nem tudom mi segítene, azt se tudom, hogy helyrehozható-e még..

Pszihológusom szerint feldolgozás==megbocsátás. Szerintem a (feltétel nélküli) megbocsátás==benyelés.

Szóval minden egyes beszélgetés még nagyobb dühvel ér véget. Úgy érzem megy a gaslighting hogy utólag is kussoljak és türjek csak mert az a legegyszerűbb, társadalmilag legjobb és legkényelmesebb megoldás. Csak éppen én le vagyok sz rva. Kuss és türsz van, vagy szép szavakkal inplikálva van hogy rossz ember vagy.

Ahhoz hogy egyaltalan el lehessen kezdeni, meg kéne hogy szűnjön a traumatizáló hatás körülöttem.

De nem szűnik.

Szóval akkor tőlem ne várjon az élet hasonlót...

Most esik csak le, mennyire durva volt amiken keresztülmentem. Apámmal kapcsolatban nem érzek sajnálatot például.

Néha iszonyatosan dühös leszek, igazságtalanságoktól elborul az agyam. Sokszor elvágom magam érzelmileg vagy ellenséges/közömbös leszek-pl.főnökkel, aki tekintélyelvűségét túlzásba vitte.

Nagyon sokat haladtam de még sehol sem vagyok..