Az egyik barátnőmnek most halt meg a lova és nem tudom, hogy hogyan kérdezzem meg tőle, hogy hogyan érzi magát. Megkérdezzem tőle egyáltalán?

Egyszer mondd neki, hogy részvéted, de amúgy ne hozd fel a témát, majd beszél róla ő, ha úgy érzi.

Persze, hogy kérdezd meg, ő természetesen nem fogja magától felhozni, ez a te dolgod. Simán elkezdesz beszélni a lóról, hogy szegény, milyen kár, hogy meghalt, hogy sajnálod te is, mert okos, kedves (akármilyen) ló volt. Aztán majd ő válaszol. Neked követned kell az ő hangulatát.

Szerintem ne kérdezd meg, csak biztosítsd az együttérzésedről. Ha tud, és jól esik neki, úgyis fog róla beszélni, ha meg nem, akkor kár bolygatni. Pokolian szenvedhet.

Nem fog róla beszélni, mert nem akarja senkire ráterhelni. Nem értetek az élethez, gyerekek vagytok ti még ehhez! A barát feladata, hogy rákérdezzen, és ezzel megindítsa csapot.

#4 A nagy f*szt. Amikor meghalt a kutyám, egy kanál vízbe meg tudtam volna fojtani azt, aki már másnap beszélni akart róla, én meg még inkább csendben gyászoltam, és sokkal jobban örültem volna, ha picit elterelik egy közös programmal a gondolataim, nem róla kérdezősködnek.

És mennyivel jobban jártál volna, ha inkább beszéltél volna róla, és nem magadba fojtod. Nem kell tolakodni, a válaszból a kérdező látni fogja, hogy akar-e róla beszélni a barátnője vagy sem. De a lehetőséget meg kell neki adni. Mily meglepő, hogy a gyászolók teljesen magukra maradnak a bánatukkal, mert senki nem akarja megkérdezni tőlük, hogy hogy vannak.

Vagy barátként lehet tapintatosan is viselkedni. Csak egy ötlet.

Mindenki máshogyan gyászol. Ha nem akar még beszélni róla, ne erőltesd, csak biztosítsd a támogatásodról.

Az nem tapintat, ha nem kérdezzük meg, hogy van a barátunk. Az cserbenhagyás.

#9 Nem is azt mondta senki, hanem azt, hogy ne beszéltesse a lováról, ha a magától nem beszél róla. Olvasd már el még egyszer, amit először írtam.