A helyemben Ti hogy élnétek túl ezt az időszakot?
Biztos hosszú lesz, előre is bocs!
33 éves férfi vagyok. Rutinos túlélőnek számítok (volt már súlyos betegségem, éltünk hajléktalanként gyerekkoromban, ezért 14 éves korom óta dolgozom, ahol tudok, stb), de annyiszor álltam már fel a nulláról, hogy elfáradtam és most érzem úgy, lassan már felesleges is, mert lefőtt nekem a kávé, de legalábbis elpazaroltam a legszebb éveim. Nade amiért írok: 5 évvel ezelőtt még úgy-ahogy ellubickoltam az akkori életemben, volt párkapcsolatom, barátságaim, lelkileg is elvoltam. Gondoltam egyet és az állandó főnöki baszogatásokat megunva belefogtam egy vállalkozásba. Ment is az elején, a covid még segített is (webshop volt, ráadásul az emberek többet is foglalkoztak az egészségükkel, én pedig ebben támogattam őket, ahogy tudtam). Aztán beütött a szar, visszaesett a forgalom, a tartalékok elfogytak, a gyártási/szállítási/logisztikai költségek is elszálltak a pechába, én pedig már csak megszokásból csináltam, végül hitelekből finanszíroztam mindent, csúsztam egyre lejjebb, míg be nem adtam a kulcsot. Ezt persze megsínylette az egészségem is, gyomorfekélyem lett, mindenféle allergiám, depresszióssá váltam, majd szerepet kért a pánikbetegség is, emiatt a párkapcsolatom befuccsolt, a barátságaim is véget értek, mert egy kibírhatatlan f@szkalappá váltam. Az elmúlt pár évben ahogy tudtam, kinulláztam magam, mind emberileg, mind egzisztenciálisan.
Most tartok ott, hogy fél-egy éven belül fogom tudni nullára írni magam anyagilag, akkor indulok onnan, mint egy átlagos 18 éves, akit arconcsap az élet az érettségi után, szülői támogatás nélkül. Nincsenek körülöttem emberek, nem hallottam egy kedves szót sem 2-3 éve, amire a munkám rásegít, mert kénytelen voltam egy olyat elvállalni, ami aránylag jól fizet, hogy talpra tudjak állni, de én vagyok az ügyfelek stresszlabdája cserébe. Gyakran pánikolok, tele vagyok katasztrofizáló gondolatokkal, viszont anyagilag még nem állok ott, hogy szakember segítségével változtatni tudjak rajta, ezért saját kútfőből és a Youtube segítségével "önfejlesztek".
Összefoglalva ezt a sok szart: pénz nuku, mert kuporgatok a hitelek végtörlesztésére (de legalább már ennek látom a végét). Egészség ohne testileg, lelkileg. Barátok nyisda, nem szólt hozzám senki évek óta. Magánélet/hobbi alig, a 3-4 munkahely (változó) annyira elrabolja az időm és energiám, hogy gyakorlatilag a munka-evés-sz@rás-alvás négyszögön belül "élek" egy lefingott albérletben. Esténként, mikor már senki nincs az utcákon járok el sétálni, hogy ne boruljon el teljesen az agyam és kövessek el szeppukut magamon...
Kérdezlek Titeket: ha bele tudtok helyezkedni a felvázolt élethelyzetbe, hol kezdenétek az anyagiak rendezése után/előtt a talpraállást? Mit csinálnátok, hogy kibírjátok addig ezt a durván inger/időszegény életet? Tudom, hogy elcsesztem mindent, ezt hiába írjátok le huszan - magamat hibáztatom állandóan, de sokat tanultam is ezáltal. Változtatni már nem lehet rajta, máshogy csinálni a jövőben igen, innen nyernék ihletet.
válasza:Nem hibáztatlak és nem is cseszlek le. Volt egy ötleted, megvalósítottad, küzdöttél, de nem jött be. Na bumm. Hány ilyen van... Oh! Tudom, ez téged nem vígasztal, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy nem voltál rosszabb, mint bárki más lett volna a te helyedben.
Az emberi kapcsolatok jönnek és mennek. Én azt tudnámtanácsolni, hogyha teheted, a közvetlen környezetedből válasz pár havert. Az időhiány miatt sajnos sok opciód nincs.
A munkahelyek sokaságában valahogy találd meg saját magad is. Most én is egy görény, hulladék melót végzek egy csomó zakkanttal összezárva. Engem az vígasztal, hogy otthon nyugi van. Már ez is valami.
Viszont, míg az anyagiakra gyúrsz (szorítok, hogy minden sikerüljön) találj egy olyan dolgot, ami egy kicsit jobb kedvre derít. Legyen az egy új zenei műfaj, sorozat, vagy valami rövid kis szenvedély (ne káros). Ha viszel pár ilyet a napodba, a legsilányabb helyzeteidet is feldobja. Én anno nagyon sok zenei műfajra így kaptam rá.
Vagy egy buta, de nálam bevált ötlet: képzelj el magadnak egy másik életet. Én így képzeletben nagyon sokszor szakadok ki a mindennapokból. Segít. Jobb, mint bármilyen terápia. Enélkül már tuti nem élnék.
Remélem egy kicsit tudtam neked segíteni. Nem ismerlek, de hidd el, nem vavy egyedül.
#2: Teljesen jó dolgokat írtál, köszönöm szépen a lelkifröccsöt! :)
Az jó dolog, ha otthon nyugi van, de akkora szarszemét helyen élek jelenleg, hogy vagy a cigánygyerekek randalíroznak, vagy a bevándorló munkások rombolnak hajnal 3-kor bemindenezve, vagy a forgalom zaja karistol folyamatosan a hátam mögött (5 méterre van egy nagy forgalmú főút). A napjaim nagy részét headsettel a fülemben töltöm, ettől meg úgy elkezd zúgni a fülem estére, hogy aludni sem bírok órákig... :D
Igyekszem a munkám kevésbé odafigyelős időszakaiban zenét hallgatni, vagy podcasteket, de mintha a Youtube is tudná, milyen a lelkivilágom, mert egyre depressziósabbakat ajánl. Azt vettem még észre idő híján, ha neki is tudok ülni megnézni egy filmet, 1,5-2x-es gyorsításban bírom csak végigpörgetni, annyira nem köt le. De jók egyébként a javaslatok, másnak simán beválhatnak, csak én már ezeket kimaxoltam, úgy érzem.
A másik élet elképzelése meg annyira jól megy, hogy igazából fejben már itt sem vagyok a sajátomban, már rég valahol Dél-Olaszországban élek egy kis tengerre nyíló ablakú lakásban. Szerintem ha nem vizualizálnám ezt, már rég egy erdőben lennék fadísz... :D
Mindezektől függetlenül nagyon jól esett, amiket írtál és köszönöm szépen a jókívánságokat! Viszont kívánom, hogy Te is tarts ki a tré munkahelyeden és mielőbb ki tudj szakadni ebből a helyzetből! :)
válasza:
válasza:Szia, nagyon egyutt tudok erezni veled, mivel nekem hasonlo mult jutott. Jelenleg 31 eves vagyok. Annyi a kulonbseg hogy kulfoldon dolgozok igy anyagi problemam nincs.
Sikeresen feldolgoztam azt hogy nincsneek korulettem sem a szulok, sem baratok. Egyedul vagyok.
Ennek a hatalmas elonye az hogy nem vagy bele kenyszeritve egy kozossegbe ahol megkell felelned.
Azt tudom tanacsolni hogy gondolkozz el azon mi erdekel es tegyel ezert. Mas ugysem fog tamogatni ebben.
Nekem ketto cel lett kituzve.
Vegyek egy hazat garazzsal ahol kitudom elni a kreativitasomat. Project autot epitek es motorokat ujatok fel.
Hosszu tavu tervkent az USA-t tuztem ki. Jelenleg folyamatban van a munkavallalasi vizumom.
Ezzel annyit szeretnek mondani hogy mindig legyenek celjaid amiert teszel valamit. Amin folyamat dolgozhatsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!