Hogyan ismerkedjek ha mindenhol ignorálnak?

Hasonlóan vagyok/voltam én is kb egész életemben.

Mindig elvagyok a körülöttem kötelezően levőkkel pl.:osztálytársak, munkatársak, de mélyebb vagy valódi kapcsolatokat nem tudok kialakítani.

Amikor voltak is barátaim én nem éreztem igazán jól magam benne, nem éreztem őszintének és kölcsönösnek.

Párszor én magam építettem le őket, mert nem voltak nekem valók és csak idegesítettek valójában.

Kötöttségnek, kötelezettségnek éltem meg a találkozásokat, fárasztó volt.

Ennek ellenére vágyom valami őszinte barátságra még mindig. Nem tudom mi lehet a baj velem, vagy tényleg nem azok az emberek vesznek körül soha akikkel el lehetne mélyíteni vagy a hozzám hasonlók ugyanígy nem képesek erre így soha nem is jöhet ez létre?

A leírásod alapján lehet hogy neked is valami ilyesmi lehet, illetve az szúrt még szemet hogy ne a barátságoktól várd a boldogságot, az belőled fakad. Egyedül képesnek kell lenned rá, és utána lehetsz vonzó másoknak is. Senki nem akar egy szomorú párt, barátot magának.

Persze bennem is vannak mély sebek, nem is rejtem el a negatív érzéseimet sem, de képes vagyok boldog lenni a sok retek dolog és a társas magány ellenére is. Meglátom az élet szép részleteit ugyanúgy egyedül is.

Tudom nem én vagyok a legjobb tanácsadó 0 igaz baráttal, de hátha mégis hasznos valami ebből.

Házas vagyok gyerekkel, szóval valami csak sikerült.

Na, szuper, végre valaki, akinek van egy hozzáállása, és nem csak nyafizni jár ide. Valami ilyesmi attitűd kell ahhoz, hogy valaki tényleg tudjon fejlődni.

Akkor igazán egy olyan helyzetben vagy, hogy megrekedtél és nem tudsz kitalálni újat, ami előre vinne?

Magamból indulok ki, ha mégsem illik ide, akkor elnézést:

velem akkor volt ilyen, amikor 1) nagyon görcsösen akartam embereket magam köré, ez pedig nagyon lerítt rólam, így meg inkább elüldöztem mindenkit. 2) nagyon érződött, hogy nem voltam magammal kibékülve, nem voltam boldog és kiegyensúlyozott sem.

Amint dolgozni kezdtem magamon, a hozzáállásomon, és megtaláltam, mik tesznek boldoggá, máris jobb lett a helyzet. A kiállásom is pozitívabb lett, többet mosolyogtam, és barátságosabbnak, megközelíthetőbbnek is tűntem, illetve az is lettem. Aztán egy idő után, majdnem szó szerint, vonzani kezdtem az embereket, akik ráadásul nem lehúzni akartak. Szóval, szerintem, ez is akár megérne egy próbát.

Gyere játszani Liar's bart

Kártyajáték, mint a svindli, csak orosz rulettel egybekötve