Hogyan ismerkedjek ha mások szerint jól nézek ki, de lelki nyomorékként érzem magam?

20/F

Szinte az egész eddigi életemet egy kis faluban töltöttem, ahol gyakorlatilag alig volt fiatal. Nem nagyon vagyok szocializálódva, így hát viszonylag csendes vagyok mert nem nagyon tudok hozzászólni a dolgokhoz. Valamikor viszont túl hsngos. Introvertáltnak azért nem mondanám magam mert kifejezetten szeretek emberekkel beszélgetni, de a tömeget nem bírom. Elég különc az érdeklődési köröm, így hát emiatt kevés az emberekkel a közös téma. Nem dohányzom, ritkán iszom, nem érdekelnek a celebek, ritkán sportolok (max a konditerem). Szóval egy kicsit különc vagyok, nincs megnyerő személyiségem, max önbizalomhiányom. Mostanra lelki nyomorékká tett hogy még a moziba sincs kivel menjek. Vannak barátaim, de velük nem nagyon tudok találkozni. Az emberek általában szeretnek a környezetemben, de egyszerűen nem tudok hosszútávú kapcsolatokat kialakítani a gátlásaim és az egyéb fentebb említett okok miatt. Barátnőm még nem volt. Ismerek olyan srácot aki ápolatlan, nagyon kövér, irritáló és mégis van barátnője, széles baráti köre. A különbség hogy neki van egy erős személyisége és nincsenek gátlásai. Én meg csak így vagyok, csinálom az egyetemet, de nincs túl nagy életkedvem. Inkább csak félek a jövőtől.

Na jó, ezt elég hosszúra nyújtottam. Bocsi :D Előre is köszönök bármilyen tanácsot.