Hasonló helyzetben mi segíthet? Barátok eltűnése, érdektelensége.

Megerősödtem. Már mindent megtanultam egyedül megcsinálni. Nem számítok senki támogatására. Hét éve külföldre költöztem, és egyedül maradtam. Igazából nem hiányoznak olyan emberek akik után egyedül maradtam. Új embereket meg már nem igazán…

Valójában egyetlen empatikus és megértő ember elég, hogy jól érezd magad. Ugyanis az is óriási kincs, ha egy van.

Piszkosul nehéz lehet. A hiba egyébként elsősorban a költözésben van, egyszerűen felfoghatatlan számomra hogy jut ilyen valaki eszébe. Az ember kis saját szociális hálója felépül, kialakul, ezt később máshol új helyen már nem lehet helyettesíteni, pótolni semmivel. Mi lehet az az előny, ami miatt megéri az embernek a barátait hátrahagyni? Biztos hogy semmiféle pénz és karrier nem ér ennyit. Felnőttkorban a költözés gyakorlatilag egyenlő utána az örök magánnyal, és sajnos nincs megoldása. Majd jönnek és elmondják hogy barátkozz a mukahelyen, keress hobbit és azon keresztül hozzád hasonló embereket, meg ilyenek, de ez sajnos bullsit, nem működik. Meg hogy 2024 van, ott a telefon, a Messenger, a Skype, és lehet kapcsolatot tartani a hátrahagyottakkal. Ez is oltári nagy marhaság, a személyes kontaktot semmi nem tudja pótolni, a végét pedig látjuk, és mindig ez történik. A fizikai távolság áthidalhatatlan. Mindenkinek adott a kis baráti köre, és ezekbe a körökbe nagyon nehéz bejutni új helyen. Óriási hiba a költözés, mert minden kapcsolatot szétszakít, de ettől függetlenül szurkolok neked hogy tartozz azon kevés szerencsés közé, akik ebből a magányból ki tudnak törni. Ha mégis a papírforma jön be, akkor meg meg kell tanulnod egyedül boldogulni és elfoglalni magad, ez maradt.