18-30 közötti fiatalok! Mások is állandóan magányosak?
23 éves fiú vagyok.
Általános iskolás barátságok 2 kivételével kiégtek, teljesen más irányba ment az életünk. Középiskolás barátok is eltűntek 2 kivételével mikor lett barátnőjük vagy külföldre mentek dolgozni.
A tanulmányok után 19 évesen már elkezdtem dolgozni, de mellette szabadidőben rengeteg időmet, energiámat arra szántan hogy új barátokat szerezzek, próbálkozzak náluk és fenntartsam ezeket az ismertségeket.
Próbálkoztam itt ezen az oldalon, különféle rendezvényeken, bulikon, fesztiválokon, barátkozós estéken, próbálkoztam random kávézókban, próbálkoztam a régi ismerősökkel, régi suliból, stb
Reggelig sorolhatnám mit meg nem tettem az érdekében hogy felkutassak, megismerjek és fenntartsak kapcsolatokat.
Ennek ellenére ezek a barátságok kivétel nélkül megszűntek.
Miért?
- egy megbeszélt találkozóra nem jött el és utánna 1 hétig nem írt vissza
- lehúzott pénzel és nem adta vissza
- nem jött el a szülinapomra mert épp “nem volt jó kedve”
- 14x látogatás után se akart átbuszozni hozzám (20p)
- lett barátnője és idézném: “most nem lesz időm rád, de ha úgy alakul hogy szakítunk majd írok és mehet tovább a bulizás” 😂
Nincsenek nagy elvárásaim, de annyit azért elvárnék hogy kölcsönös legyen a dolog, heti 1x rámírjon és havi 1x találkozzunk legalább.
Jelenleg 4 barátságom van csupán a sulikból akikkel rendszeresen beszélgetek, ebből 2 külföldön van, a másik 2vel tudok találkozni, kb havi 1x-1x.
5 év intenzív próbálkozás után úgy érzem kiégtem ilyen téren.
Leveleztem vagy 300 emberrel, volt személyes találkozó kb 20 emberrel, ennek ellenére egy barátság se tudott fennmaradni.
Hozzáteszem dolgozom/utazom is kell hozzá, nem úgy van hogy egész nap otthon ülnék és unatkoznék.
De egy heti 2 találkozgatás nagyon jól esne.
Más is van hasonló helyzetben?
válasza: válasza:Ezy baratom sincs de nem is kell
22 F
válasza:Átérzem a helyzetet, mert valóban nehéz barátkozni, mivel az emberek egy nagy része, tisztelet a kivételnek, egyszerre zárkózott és felszínes, így meg alig lehet barátságot kialakítani, nemhogy fenn is tartani.
Rendezvényeken, eseményeken sem túl könnyű, mivel oda meg eleve csoportokban, párosával mennek az emberek, ahová meg nem az igazi odaverődni. Finoman szólva.
Alapjáraton én is sokat vagyok magányos, csak az utóbbi hetekben úgy betábláztam magam, hogy nem jutott idő arra, hogy magányos legyek. Ez félig-meddig szándékosan történt. A legjobb barátnőmmel, aki 12 éve ez, pár hetente találkozunk, közben neten beszélgetünk, de tőle eltekintve csak két közelebbi "haverom" van, akikkel meg csakis írásban kommunikálunk. Nekem meg ez kevés is, illetve hiába jelentenek ők is sokat számomra, az a hosszútávú irkálás fárasztó is tud lenni.
Meg, ami nálam rendszeresen visszatérő "motívum" az az, hogy egy adott helyen nagyon hamar kialakul a társaságom, akikkel tök jól elvagyunk, poénkodunk, nagyokat beszélgetünk (akár komolyabb dolgokról is), viszont, amint a minket összekötő hely megszűnik (lediplomázunk, véget ér a tanfolyam/workshop/gyakorlat/munka, vagy hasonlók), a barátság is vele szűnik meg.
válasza: válasza:23 évesen még nekem is volt pár barátom most már mondhatni nincs egy sem akivel találkozhatnék. Az is igaz hogy már tudatosan kerülöm a barátkozást. Tulságosan rá voltam függve hogy mit szólnak, mit gondolnak, nem mondom hogy nem hiányzik de sokkal kényelmesebb barátok nélkül, és szabadabb.
30f
válasza:Azért nem semmi ez a jóindulat és értelmi képesség: odaírtam egy "nincsenek barátaim" picsogó poszt alá, hogy barátkozzunk, és totál lehúztátok :)
A depresszió már csak ilyen, igaz? Szuper gyerekek vagytok, mondhatom.
N/ Bp.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!