Van aki úgy érzi, hogy senki sem érti meg? Hogy mintha a társadalom kivetettje lenne?

Nekem is ez van.

Még szeretnék zenére énekelni ill bulizni a kocsiban, menni mindenhova is, szerelmek barátok bandázás, de ehhez se bnőim nincsenek, mert már anyukák, a kollektiva ha fiatal is mégis olyan semmilyen életuek(nem járnak sehiva egymást marják utálják csak a parjukkal vannak meg a rokonokkal meg kirandulnak meg ilyen adrenalinszegény progijaik vannak csak, mint pl egy céges nevnapozas vagy unalmas csapatépitők)

Max kocsmai toltelékek lennének akik "szabadabban" élnek de termeszetesen abbol meg én nem kérek.

Kik vannak még így?

Én így vagyok a zenei izlés terén (is).

Végtelenül sok zenét kedvelek és kicsit sajnálom azokat, akik leragadnak egy együttesnél/előadónál...

A humorral is úgy vagyok, hogy nagyon szeretem és sokakkal ellentétben értem is.

De mindenen én sem tudok nevetni.

(Bár van az a bizonyos zeneszám, amin mostanában mindenki kiakadt, hogy mééé' viccelnek ilyennel. Pedig szerintem egész jó lett.

Nekem senki ne mondja, hogy jobb lett volna, ha a fiatalokat nem egy dalban szólítják meg, hanem az Operatív törzs tart nekik beszédet, vagy a híradóban említik meg pár másodperc erejéig.)

A viselkedésem is lehet furcsa néha.

Emiatt kiskoromban az egész ABC-t rámolvasták, hogy mi bajom lehet.

ADHD, vagy mi. Aztán állítólag mégse, egyszerűen csak hülye vagyok.

Állítólag még óvodás koromban azt mondta rám a "Jenő", hogy biztos hiperaktív ez a gyerek.

Ezt még ma sem értem pontosan, hogy mit is jelent.

Mert szerintem aki hiperaktív, az össze vissza szaladgál és állandóan szerepelni akar.

Na én ennek "mondhatni" pont az ellenkezője voltam/vagyok...

(A szaladgálásról jut eszembe: Ha valaki pl. kirándulásra/túrázásra gondol, akkor az jár a fejében, hogy sportol kicsit, amíg A-ból B-be gyorsan elsiet.

Én meg arra, hogy hogyan fényképezzem le azt a virágot/fát/állatot/bogarat/gombát, amit arra érdemesnek találok.

Vagy, hogy akár fel is vehetném annak a madárnak az énekét például, ha lenne mivel... És nem csak pár percet...)

Meg volt szó valami figyelemzavarról is, de már nem emlékszem hogy miért. De gondolom azért, mert egy idő után biztos nem figyeltem az illető baromságaira.

Hihetetlen, de vannak dolgok, amik nem érdekelnek. Még akkor sem, ha millió embert igen.

És olyanok is, amik elterelik a figyelmemet...

Nincs ezzel semmi gond, örülj neki, hogy másképp gondolkozol és viselkedel, mint azok akik megjátszák magukat azért, hogy tartozzanak valahova.

Sokan vannak amúgy ilyenek, de sajnos lényegesen kevesebben, akik ezt fel is vállalják, ezért is nehéz hasonló emberekkel ismerkedni.