A magányos embereket miért zrikálják mindig azzal hogy miért nem tesznek ellene? Mit kellene tenniük, ha barátsághoz is, párkapcsolathoz is két ember kell?

A magányos embereket mindig azok piszkálják,akik hosszabb ideje kapcsolatban élnek és nem értik,másnak miért nem sikerül.

Általában kioktató,fellengzős és sajnálkozó beszólások ezek,sablonos ötletekkel,általánosságokkal és netről visszaköszönő tanácsokkal.

De ha jobban belegondol a magányos ember,vagy megnézi a mások kapcsolatait,nagyon soknál meg lehet látni a színészkedést, elhallgatott "érdekességeket", vagy erős hazugságokat.

Családon belül,sok éve alatt tudtam meg szinte mindenkiről,hogy micsoda aljasságokat követnek el egymás ellen,milyen érdekek,perverziók kötik össze őket - persze kifelé ezt ájtatosan,csöpögő szeretetsziruppal leöntve tálalják, nagyjából úgy, ahogy a társadalom nagy része is működik.

Ha belegondolok,néha nem is olyan rossz magányosnak lenni...

Elmentem egy szervezett programra, ismeretlenek voltak jelen, főleg előadásokból állt a program. Mikor utána az egyik előadó körül egy beszélgetéshez hasonló alakult ki kevesekkel, amikor én szóltam valamit, simán belevágtak a szavamba, úgy éreztem nem nagyon érdekli az előadót, mit mondok, mert bizonyos mondatomra, amibe nem vágtak bele, nem reagált semmit. Nincs nagy hangom, talán ez is közrejátszik.

Régebben történt szintén előadás után, hogy kérdeztem az előadótól és a választ nem nekem mondta, rám se nézett, miközben beszélt, hanem a körben álló ismerőséhez beszélt, mintha neki válaszolna, én ezután el is jöttem attól a kis körtől, mert elég kényelmetlenül éreztem magam. Még ha nem is vagyok ránézésre szimpatikus neki mondjuk, emberileg nem túl megterhelő, hogy egy tisztességesen feltett kérdés után a kérdezőnek válaszoljon. Nem értem az ilyen negligáló magatartást, még tudnék mondani.

Szerintem azért nem ír rá a másikra az egyik itt a gyakorin, mert fél az ismeretlentől, a csalódástól vagy csalódásokozástól. Facebookos szervezésre is volt, hogy elmentem, és a rengeteg emberből 3 jött el a szervezőkön kívül. Már itt is írtam (magamról is néhány jellemző megemlítésével) régebben az ismerkedős rész barátság rovatába csak személyes beszélgetési céllal, dehát majdnem senki nem írt. Talán a korosztályom kevésbé képviselteti magát itt, vagy reményvesztettebb már. Pedig szerintem minden ember érdekes, és minden beszélgetésből lehet valamit tanulni.

Ezt a bizonyos "Miért nem teszel ellene?" kezdetű monológot hányszor megkaptam én is különféle helyekről/személyektől.. :c Abban mondjuk igazuk van, hogy a szoba 4 falán belül nem könnyű ismerkedni, barátokra szert tenni, de azért még így is összetettebb dologról van szó.

Csak hiába vagyok nyitott offline ismerkedésre, igyekszem a lehető legtöbb ilyen lehetőséget megragadni, azzal élni, ez mégis kevés, mert ahhoz, hogy sikeres legyen a dolog, kell egy másik fél is, aki kellően nyitott, kellően vevő rá (egyebek mellett). Egyetemen is több ilyesfajta rendezvényre mentem el, ahol jobb esetben legalább "small-talk-os" partnerem volt, de gyakran még az sem jött össze, mert a többiek vagy eleve csoportosan, vagy baráttal-barátnővel mentek, vagy inkább telefonoztak.

A netes ismerkedésnek, barátkozásnak pedig nem vagyok híve már. Gimi alatt, túlzás nélkül, volt olyan 6-7 lány, akivel extrém sokat beszélgettünk éveken át, szinte minden téma megfordult köztünk, és ténylegesen netes barátoknak mertem őket nevezni. Ma már egyikkel sincs kapcsolatom, mert vagy fokozatosan írtak vissza egyre ritkábban, vagy csak úgy felszívódtak. Olyan is volt köztük, aki 6 év után egyszer csak meg sem nyitotta már az üzenetem, bárminemű előzetes, erre utaló jel nélkül.

Szóval ebbe belefáradtam. Offline próbálkozom tovább, egyelőre sikertelenül, de mégis inkább ott érzem jobbnak a helyzetet.