Nem éreztétek még szükségét annak ahogy megváltoztassátok a rendszert?
Nem államcsínyről beszélek, hanem valami lelki folyamatról, hogy ne legyen ilyen kizsákmányoló az egész élet...
Emlékszem gimis koromban, tizenévesen, gondtalanul éltem, egyrészt mert még nem dolgoztam, másfelől nem voltam kiégve/ valami módon megvilágosodva. Akkor még nem láttam az élet velejét, valóságát, hogy tulajdonképpen nagy pórázon tartott rabszolgák vagyunk. Akkor még ezernyi színes ábránd kavargott a fejemben a világról. Néha összejártunk inni és beszélgettünk és az is jó volt... Néha csak sétáltam a nyári melegben és minden olyan varázslatosnak tűnt. Néha bementem a helyi könyvtárba, akkor még Pesten laktam. Sokáig olvasgattam bölcsességeket éjjelente magamban. Vártam, hogy majd csak alakul valahogy, találkozok egy lánynál, haverok bemutatnak ennek vagy annak de egyre nagyobb hullámban csak a szr jött.
Kiderült, vagyis számomra világossá vált hogy incel vagyok, a személyiség típusom is egy nagyon ritka csoportba tartozik, összesen a világ 1-2%-a rendelkezik ezzel a személyiség típussal. A focit sose szerettem, egyszerűen nem láttam értelmét. Mindenesetre egyfajta álomvilágban leledzettem (szerintem ez is a rendszer súlyos hibája hogy ugyan betöri, megtöri az embert az oktatási rendszer, de nem neveli az életre.
Most 25 évesen azt érzem hogy az eddigi életem minek történt meg velem, semmi értelme nem volt, talán csak ez a kérdés, hogy kiírtam. Tudom még fiatal vagyok, de attól még sok mindenen átmehet az ember. Nem akarok meghalni vagy ilyesmi, csak egyszerűen ki vagyok égve, csalódott vagyok. Se barátnő se haverok. Mindenki elröppent minden irányba körülöttem.
Úgy érzem én is ludas vagyok de, a rendszer is hibás! Ti mit gondolatok? Jár valaki hasonló helyzetben? Mi a ti történetetek?
Hm, ismerős, én is jártam hasonló cipőben.
A helyzet az hogy a világ meg az emberek nem akarnak megváltozni, erőszakkal meg nincs értelme kikényszeríteni. Egyszerűen próbálok "befelé" élni, nem a külvilágnak. Leszarom az egészet, nem morfondírozok nap hosszat azon hogy mennyi minden működik szarul is hibásan, mert csak megmérgezi az ember életét.
- nem az életre nevel az oktatási rendszer, csak betör, hogy engedelmes állampolgár legyél és tudjad hogy hol a helyed.
- emberek kategorizálása mint pl vesztes, incel, ez is az emberi gyökériség netovábbja.
- Magyarországon az emberek annyira nem szociálisak, hogy ha valakin látják hogy baja van nem hogy nem szolnak hozzá hanem még jobban megalázzák. Sajnos ez tapasztalat. Főleg a gimnáziumokban.
- a sok ember nem veszi észre, hogy valójában rabszolga csak engedik boldogulni, valamennyire ha tud. De a legtöbb úgyse fog tudni, vagy előbb-utóbb úgyis belebukik lásd vendéglátósok.
- Normális párt nincs, mindenki csak a lájkra meg a szavazatra hajt.
Afrikában meg a gyerekek éheznek.
Két dolgot tehetsz, vagy tudomásul veszed és élsz ezzel a tudattal, vagy fogod magad, és valami olyan ügy mögé állsz be amik ezt hivatottak megváltoztatni. De az hogy csak ezeket skandálja az ember, és kesereg rajta, hogy jaj milyen szar a rendszert, hát a legkevesebb értelme ennek van.
A szokásos probléma: valami miatt az emberek egy részénél divat a rendszert okolni. Pedig csak az emberrel van a baj, hogy nem hajlandó felismerni a helyét a rendszerben. Attól, hogy nekem nem tetszik valami még létezik. Lehet tiltakozni ellene, de ez szerintem nagyon esélytelen dolog.
Politikával értelmes enber eleve nem foglalkozik.
Ha úgy vesszük mindenki rabszolga, a cégvezetőktől a bankvezérig, musk-tól Putyinig mindenki, ebben nincs különbség.
A szociális viselkedés az a terület, amiben te is sokat tudsz tenni. Ha te szociális vagy az ismerőseiddel, akkor nagyobb esély van, hogy veled is szociálisak lesznek. Ez mindig az adott egyéntől függ.
Az embert nem szabadna kategorizálni, ez mégis megtörténik, főleg azok részéről, akiket nem érdekel az adott csoport problémája. Én egy érző ember vagyok, de nem értem, hogy lehet az, hogy egyesek nem tudnak maguknak partnert találni. Mivel ezt nem értem és nem is akarok vele foglalkozni, elnevezem azokat az enbereket incelnek. Ez így működik mindig. A gáz az, ha az incel már magát is incelnek hívja.
Az oktatási rendszernek mindig is a szocializáció volt a célja. Ezért lett kitalálva. Ez nem azt jelenti, hogy betörnek, hanem azt, hogy a társadalmi viselkedésmintákat megtanuld. Lássuk be, ez annyira nem probléma.
Ha az ősember éhezett és fázott, mert nem tudta leölni a mamutot hogy a húst egye, és a prémjét felvegye ruhának, akkor az ősember hibája hogy nem volt elég ügyes hogy leölje a mamutot, vagy a mamut a hibás hogy nem hagyta magát leölni?
Na ezen tessék gondolkodni kicsit.
A focit nem szeretők tábora az 1-2%? Vagy mi az az iszonyat ritka személyiségtipus, aki vagy. A foci egyáltalán hogy jön ide?
A napsütésben bármikor sétálhatsz, ha süt a nap, a barátokkal iszogathatsz, a könyvtárba elmehetsz.
De magad is elismered, hogy régen is vártad, hogy majd csak lesz valahogy. Azokkal szoktak ezek a szrságok megtörténni. Miért? Mert aki nem alakitja a saját sorsát, azét mások fogják. Ha nem tetszik az életed, akkor élj egy olyat, ami tetszik. Ha tudod mit szeretnél, akkor azt el is tudod érni. A személyiséged csak egy alap, amire te rakod rá azt, ami vagy, azaz attól, hogy incel vagy, még lehet normális kapcsolatod. Szerintem egyszerűen csak ki kell találnod azt, hogyan tudsz magadnak megfelelő életet élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!