Vannak itt olyan emberek, akik hozzám hasonlóan azért magányosak, mert nem tudnak beilleszkedni a társadalomba?

Háát igen, eléggé rossz írányba ment a társadalmi berendeszkedés az elmult 20-30 évben

Sokan vannak akik a társadalmon kivülinek érzik magukat.

0 empátia

0 elfogadás

Mindenki csak magával törödik(tiszteleta kivételeknek)

Igy rengeteg magányos ember van, olyanok is akik amugy nem is egyedűl élnek.

Itthon, sem a nyugati országokban nem igen van társadalom. Erre van kifejezés; roncstársadalom.

Akik úgymond társadalomban élnek ott sincs normális kommunikáció, még a ún. közösségekben élőknél sem. Meg megtörténik ahogy láttam a Metaverzum által, hogy mindenki VR-t húz a fejére, és úgy közlekednek az utcán.

Ezeknek szerintetek milyen agyszintje van? Semmilyen.

Sajnos nem is baj, ha ilyen "társadalomban" nem vagyok benne.

Elképesztő létromlás megy.

Igen, én is ilyen vagyok.

Gimiben a többiekhez képest túl komoly voltam, amihez pluszban hozzájött, hogy sosem érdekelt a pia, a buli, ami az osztály úgy 90-95%-át megmozgatta, ahogy a drogok sem, vad partizás sem, de a pasizás is hidegen hagyott.

Most meg itt vagyok lassan 24 éves fejjel, a világ és én magam is annyit változtunk, hogy már ott tartok, hogy éretlenebb vagyok a korosztályomhoz képest - most ezért lógok ki. Nem mintha hiányozna, de pl. sosem volt még párkapcsolatom, pedig volt évfolyamtársaim sorra házasodnak, gyereket vállalnak... Szóval megint nagy a különbség.

Mindig is intravertál voltam, igy nehezen barátkoztam. De a tavalyi vetélésem otta ,nagyon befordultam és senkit se engedek közel, kivéve a páromat. Sokszor azt érzem senki se szeret és ez miatt minden érdeklődésemet elveszítettem.

Ezek miatt nagyon rosszul érzem magam.

Itt üzenem a privát üzeneteket küldő hittérítőnek, hogy ne küldjön privátban ilyeneket, nem kérek belőle.

A vallásból egy életre elegem lett. Jól megvagyok az ókori mesekönyv nélkül is.

(Amúgy tiszteletben tartom mindenki hitét, biztos olvasgatnak itt hívők is, nem akarok senkit megbántani).