Miért nem tudok beilleszkedni a társadalomba?
Figyelt kérdés
23 éves férfi vagyok, magas intelligenciával. Tetszem a nőknek is, voltak is párkapcsolataim és rendszeresen kapok egyértelmű pozitív visszajezéseket a részükről, sőt még sportolok is. Ugyanakkor, egyszerűen nem vagyok képes beilleszkedni a munkahelyi környezetembe semelyik munkahelyemen sem, illetőleg problémáim vannak a párkapcsolat szerzéssel (ha szabad így folmaznom) is. Vannak barátaim, sőt elvétve szerzek új barátokat is, és érdekes módon mindenféle emberrel őssze tudok barátkozni, csak nagy átlagban nem megy, a kollégák "elviselnek" de nem tudok jó ifazán jó viszonyba kerülni az emberek 98%-val..mit csinálok rosszul? Kívülállónak érzem magam..2016. dec. 23. 23:51
1/13 anonim 
válasza:
válasza:Introvertált vagy. Én is ilyen vagyok, de én már abbahagytam a sportolást, és ennyire magabiztosan azért nem mondanám, hogy tetszem a nőknek. Viszont a munkahelyemen, ahol több mint 2 éve dolgozom, senkivel nem kerültem közelebbi viszonyba, csak úgy "elvagyunk". Próbáltam ezt arra fogni, hogy ők idősebb korosztály, de máskor idősebb nőkkel kötetlenül tudtam beszélgetni, szóval ez biztos, hogy az én kapcsolatteremtési hiányosságom. Mi így vagyunk bekötve, ezzel nem lehet mit kezdeni.
2/13 anonim 
válasza:
válasza:Én is introvertált vagyok (nem keverendő össze az antiszociálissal). Engem nem zavar, bár én már elmúltam 40.
Nem akarok mindenáron "barátokat" magam köré gyűjteni, akik nem is igazi barátok, de még csak haverok sem.
Pár "igazi" barátom van csak, velük sem napi szintű a kapcsolat. Sokkal egyszerűbb így az élet, nem kell mindenáron megfelelni egy közösségnek.
3/13 A kérdező kommentje:
Először is köszönöm a válaszokat! Tegnap éjjel némi alkohol társaságában elgondolkodtam ezen, és ezért éreztem szükségesnek azt, hogy feltegyem ezt a kérdést itt. Furcsa ezt megélni, mert példának okáért a gimnáziumi évek alatt - ugyan ott is nagy nehézségek árán - sikerült körülbelül egy év alatt tökéletesen beilleszkedni. Mostmeg, 2 ember van az életemben akivel szoros kapcsolatot ápolok és látva a korombeli emberek életstílusát, igencsak kívülállónak érzem magam. Továbbá látni azt, hogy az új kollégák 2 hét leforgása alatt képesek úgy beilleszkedni a csapatba, mintha mindig is együtt dolgoztak volna, én pedig lassan másfél év után sem vagyok erre képes, nos ez elkeserítő..és sajnos nemcsak a munkahelyen van ez így.. Az introvertált személyiségtípus stimmel is, egy kicsit mindig furcsa szerzet voltam de számomra valahogy ez nem ad igazi magyarázatot arra, hogy miért lettem 23 éves koromra szociálisan infantilis. Sokminden felmerült bennem ezzel kapcsolatban, és bár ez a gondolat nem mindig van jelen az életemben, sőt többnyire nagyon elégedett vagyok azzal, amit idáig el tudtam érni, de időről-időre felmerül bennem, főleg valamiféle közösségi impulzus hatására (jelen esetben ez a céges karácsonyi buli volt), amely rávilágít arra, hogy milyen elesett vagyok e téren.. Egyszerűen nem vagyok képes fejlett szociális interakciók lebonyolítására, de van akivel ez ösztönösen jön és nem jelent problémát a barátkozás, csak ez ritka esemény az én életemben. Azért írtam ezt itt le, mert jól esett az, hogy vannak emberek akik hajlandóak megosztani a gondolataikat, egy teljesen ismeretlen emberrel az interneten, és ez szerintem remek dolog. További gondolatokat, tapasztalatokat örömmel fogadok a kérdéssel kapcsolatban. (Ja, és boldog karácsonyt is kívánok!)
2016. dec. 24. 11:43
4/13 anonim válasza:
válasza:Úgy érzem, eléggé magamra ismerek, velem is ez van. Van, akikkel minden jól megy, és ők szerintem úgy is hiszik és gondolják, hogy tök átlagos, hétköznapi ember vagyok, nincs velem semmi gond.
Nem volt semmi gáz középsuliban és egyetemen sem, mindkét helyen kollégista voltam, ott kellett tudni alkalmazkodni egymáshoz, sikerült is, gond nélkül telt.
Munkahelyeken már más volt a helyzet, rossz emlékeim vannak, jó ideje most nincs is munkahelyem. Örülnék, ha lenen ismét, de amióta túl vagyok egy-két megalázó helyzeten, válogatós lettem, nagyon megfontolom, mire is jelentkezem, tartok tőle, ismét át kell élnem azokat a dolgokat, amiket korábban.
Jelenleg barátaim sincsenek, csak egyetemről, de ők nagyon messze laknak tőlem, nem tudunk már találkozni.
Nőkkel nem okozott gondot a kommunikáció sosem, előbb volt lány barátom, mint fiú, de úgy nem jártam senkivel, szerelem nem volt. Sokszor eszembe jut, vajon mit gondol rólam a szűkebb és tágabb környezetem, lehet azt, "figyeljetek, ez a hapsi biztosan meleg".
Én is eléggé kívülállónak, különcnek érzem magam. Sokszor érzem azt, ha elmegyek pl. az utcán egy fiatalokból álló csoport mellett, tuti, hogy röhögnek rajtam...
Nincsenek divatos cuccaim, jelenleg nagyon be kell osztanom a pénzt, persze próbálok ápolt, tiszta lenni, a szegénység nem egyenlő a kosszal.
Most itt vannak az ünnepek is, de olyan furcsán érzem magam...
Valahogy nem igazán találom a helyem a világban. Szeretnék családot is, de nem tudom elképzelni, hogy valaki tőlem akarna gyereket... Olyan nehéz ez az egész...
39F
5/13 A kérdező kommentje:
Nagyon érdekes ami itt leírtál kedves előző válaszoló. Az elébb leírtaknak rendkívül sok aspektusában én is magamra ismerek. Többek között nagyon jellemző rám az, hogy nem "divatozok" csakis arra törekszem, hogy ápolt és igényes legyek. Nem törekszem az anygai javak halmozására, számomra a pénz nem elsődleges szempont, ahogy a materialista javak szimbolikus státusz megahtározó jellege sem; illetőleg nekem volt olyan, hogy a saját tágabb családi köröm kérdőjelezte meg, hogy valóban heteroszexuális vagyok-e, ami akkor rendkívül kellemetlenül és bántó módon érintett, mostmár inkább csak nevetek rajta, tehár ez is valahol egybevág azzal ait leírtál. Akárhogy igyekszem szétválasztani a tudati és érzelmi állapotaimat annak érdekében, hogy a lehető legszubjektívebben közelítsem ezt a kérdéskört, egyszerűen nem vagyok képes racionális jellegű indokokból levezetni ezt az itt felszólalókat jellemző kollektív állapotot, és ez nagyon-nagyon furcsa számomra. Persze a rendelkezésre álló információhalmaz igencsak korlátozott de az, hogy erre a kérdésemre emberek reagáltak, és a pár soros leírásból magukra (legalábbis magukhoz hasonlóra) ismertek az egészen különleges. A miérteket eze szerint mind keressük, és ahogy a közhely tartja aki keres az talál. Talán lesz egy olyan pillanat az életben amikor összeáll a kép, és minden értelmet nyer majd. Az utolsó mondataid hatottak rám, és sajnos eszembe juttatták azt a tapasztalati törvényt, hogy az életöröm az intelligencia növekedésével ellentétes arányban lineárisan (vagy exponenciálisan) változik...mindegy is, ezek vagyunk mi, ebből kell főznünk, és ez az amit életnek nevezünk :)
2016. dec. 25. 14:52
6/13 A kérdező kommentje:
Nagyon érdekes ami itt leírtál kedves előző válaszoló. Az elébb leírtaknak rendkívül sok aspektusában én is magamra ismerek. Többek között nagyon jellemző rám az, hogy nem "divatozok" csakis arra törekszem, hogy ápolt és igényes legyek. Nem törekszem az anygai javak halmozására, számomra a pénz nem elsődleges szempont, ahogy a materialista javak szimbolikus státusz megahtározó jellege sem; illetőleg nekem volt olyan, hogy a saját tágabb családi köröm kérdőjelezte meg, hogy valóban heteroszexuális vagyok-e, ami akkor rendkívül kellemetlenül és bántó módon érintett, mostmár inkább csak nevetek rajta, tehár ez is valahol egybevág azzal ait leírtál. Akárhogy igyekszem szétválasztani a tudati és érzelmi állapotaimat annak érdekében, hogy a lehető legobjektívebben közelítsem ezt a kérdéskört, egyszerűen nem vagyok képes racionális jellegű indokokból levezetni ezt az itt felszólalókat jellemző kollektív állapotot, és ez nagyon-nagyon furcsa számomra. Persze a rendelkezésre álló információhalmaz igencsak korlátozott de az, hogy erre a kérdésemre emberek reagáltak, és a pár soros leírásból magukra (legalábbis magukhoz hasonlóra) ismertek az egészen különleges. A miérteket eze szerint mind keressük, és ahogy a közhely tartja aki keres az talál. Talán lesz egy olyan pillanat az életben amikor összeáll a kép, és minden értelmet nyer majd. Az utolsó mondataid hatottak rám, és sajnos eszembe juttatták azt a tapasztalati törvényt, hogy az életöröm az intelligencia növekedésével ellentétes arányban lineárisan (vagy exponenciálisan) változik...mindegy is, ezek vagyunk mi, ebből kell főznünk, és ez az amit életnek nevezünk :)
2016. dec. 25. 14:54
7/13 A kérdező kommentje:
Na ez vagyok én ami fentebb látható. Képes vagyok véletlenségből kétszer elküldeni (majdnem) ugyan azt a kommentet.
2016. dec. 25. 14:57
8/13 anonim válasza:
válasza:Lehet, hogy egyszerűen túl intelligens vagy - ezt nem úgy értem, hogy lenézel másokat, viszont valószínűleg általában nem vagy egy hullámhosszon másokkal. De amikor sikerül, akkor az így kialakított kapcsolatok sokkal értékesebbek.
De igen, azzal a pár mondattal amit leírtál, rögtön magasan az itteni átlagos értelmiség szintje felé kerültél.
9/13 A kérdező kommentje:
Köszönöm a méltató szavakat kedves előző válaszoló! Bevallom jó esett, habár valamilyen szinten ennek mindig is tudatában voltam ennek; azt rögtön hozzá is tenném, hogy mindig is törekszem arra, hogy ez ne, vagy a lehető legkevésbé determinálja a kapcsolatomat más emberekkel. (A felvágás, illetőleg ezen potenciális adottsággal való visszaélés a lehető legtávovabb álljon tőlem.) Ezzel az igencsak egocentrikusnak hangzó iménti kijelentésemmel nem szeretném semmilyen morális norma határait feszegetni, vagy provokatív esetleg egoista egyén benyomását kelteni, csupán egy habozó megerősítés az általad felvetett lehetséges okára a kérdésben vázolt szituációtnak. Rendkívül érdekesnek találom azon gondolatodat, mely szerint lehetséges, hogy általában nem tudok egy "hullámhosszra" kerülni az emberek nagy részével, és ezen okból következően nem vagyok képes - csak igen ritka esetekben - baráti kapcsolatok kialakítására vagy huzamosabb ideig történő fenntartására. Az is nagyon érdekes gondolat a részedről, mely bennem még nem merült fel eddig, hogy az ilyen kínkeserves nehézségek, vagy egyszerű véletlenek útján kialakuló baráti kapcsolatok bizonyos személyekkel sokkalta értékesebbek lehetnek, de az empirizmus alátámasztja ezen feltételezéseidet, ugyanis az a 2 ember akiket barátaimnak nevezhetek, valóban nagyon-nagyon közel állnak hozzám és velük nagyon is egy hullámhosszon vagyok. Köszönöm a válaszodat, és az értékes gondolatokat amiket ide leírtál, és azért hozzátenném azt is, hogy az a kristálytiszta, tömör gondolatmenet és éleslátás amiről itt tanúbizonyságot tettél mindeképpen igen erős intellektusra enged következtetni, ezt őszintén mondhatom.
2016. dec. 26. 15:58
10/13 anonim válasza:
válasza:Mennyire érzed fontosnak hogy az általad megfogalmazott szövegek tartalmilag tökéletesek legyenek, illetve hogy valamilyen általad kívánatos képet tükrözzenek rólad?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!