Ez lehet a kiégés?

Kicsit hosszú lesz. Szóval 21 éves vagyok. Eléggé visszahúzódó, magányos farkas típus, bár ez annyira sosem zavart. Nagyjából július eleje óta tart ez a “semmilyen állapot”. Nem is tudom hogy történt. Egyszerűen egyik pillanatról a másikra elkezdtem csúszni egy lejtőn, úgy érzem. Egyszerűen jóformán már semmi nem érdekel, semminek nem látom értelmét, még az olyan dolgoknak sem, amik ezelőtt kedvesek voltak számomra. Sosem volt olyan hú de pörgős, bulis, érdekes életem, de ezzel nem is volt bajom. Még barátaim sincsenek már évek óta, de őszintén szólva ez sem zavart. Elvoltam a magam kis világában. Imádtam sorozatokat nézni, jókat enni, még írni is elkezdtem. Másra/többre nemigen vágytam. De most… mintha üres lennék belülről. Mint írtam semmi nem érdekel, semmi nem dob fel, nincs semmi célja az életemnek, és őszintén szólva nem is tudom hová tart. A sorozatokba sem tudom már úgy beleélni magam mint korábban. Csak nézem őket, de semmi reakció. Az írás sem izgat. Egyszóval egy nagy semminek érzem magam. Ma pl délután elmentem sétálni, gondoltam kiszellőztetem a fejem, de úgy éreztem magam mint egy műanyag zacskó, amit a szél össze-vissza fúj. Céltalanul bolyongtam, néhol azt sem tudtam merre megyek. Szörnyű ez az állapot, úgy érzem megőrülök hogy semmitől sem vagyok boldog. Eléggé küzdök önmagammal egyébként, de ez már elég régóta így megy. Néha úgy érzem én vagyok saját magam legnagyobb ellensége. Mit tehetnék? Vagy egyáltalán mi ez? Kiégés? Depresszió? Vagy csak szimpla hiszti? Nem tudom mitévő legyek.