Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Más is érez így? Aki igen tud...

Más is érez így? Aki igen tud mondani tapasztalatott tanácsot? Vagy csak hogy hogy viseli? Ha lehet kort és nemet is írjatok. Egy életen át tartó depresszió, (Többi lent) 28F

Figyelt kérdés

Gyakorlatilag világ életemben magányos voltam, a családomra sose számíthattam, egy szűk kis családban nőttem fel ahol kb mindenki szenvedélybeteg és szart a másik érzéseire, így eléggé rossz gyerekkorom volt teli bizonytalansággal és félelemmel és továbbá szégyen érzettel. Persze ahogy az ember 20as évein felül jár és már nem függ a szüleitől már könyebb elfogadni hogy sose volt szerető családja. Nagyszülőkről ne is beszéljünk egyiket sem ismertem, elcseszett család ez tényleg.


Így nehezen tudok kapcsolódni másokhoz, pedig csak egy kis szeretetre és és békére vágynék mindössze.


De engem sose szeretett senki úgy igazán se szerelmi értelemben se baráti értelemben, szerintem senkinek nem voltam a legjobb barátja sose.


És bár van 1-2 jó barátom, de nem várhatom el tőlük hogy mindennap velem foglalkozzanak.


Életemben kétszer voltam szerelmes és mind a kétszer csúnya vége lett.


Engem mindig elhagynak vagy meghalnak körülöttem és sose vagyok elég fontos senkinek, pedig én tűzön vizen át mennék a partneremért ha megszeretem. Vagy a barátaimnak is bármikor ott vagyok ha segítség kell. És nem vágyom másra mint hogy egyszer valaki viszonozza..


És így a 30hoz közeledve az ember kezdi feladni az egészet mert nincs miért talpon maradni.. és ha fojtogat a magány senkihez nem tudok fordulni akit igazán érdekelne mi bánt ..


Nagyon sok rossz dolgot éltem már át, egy tragédia is megbélyegezte a lelki világom. Szerelemben elbuktam, férfiként elbuktam, emberként elbuktam.. persze a külvilág ebből semmit se lát mert egy örök állarc van rajtam, ami csak akkor kerül le ha egyedül vagyok. Van néhány sikerem amire büszkének kéne lennem és boldogítania is kéne, de már olyan sebzett a szívem hogy egyszerűen semmiben nem találok boldogságot..


Elég gyakran rámjön a sírás, időnként elkezdek szorogani is és pánikba esek ha túl nagy a csend.


Nagyon elfáradtam lelkileg..



szept. 6. 21:56
 1/5 anonim ***** válasza:
78%

Így hiretelen a good will huntung című film jutott eszembe ha még nem láttad nézd meg.


Hogy mi volt a gyermekkorodban az kit érdekel? Az már elmúlt azzal kezdeni nem tudsz semmit, az egy jó mentőöv max. Úgy teszed fel a kérdést hogy hogy viselitek? Ezt nem elviselni hanem áthidalni kell.


Nemtudom hogy miért hagyott el a szerelmed, de szerintem ha rendberakod magad fejben, nekivághatsz újra. És a 28 egyáltalán nem vészes. Van aki 40évesen kezdi elölről az életét. Csak előre tekintsél, ez a sok szar nem a te hibád.

szept. 6. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 A kérdező kommentje:

Láttam a filmet és sírtam rajta..


Csak így anonimba merem teljesen megnutatni milyen gyenge vagyok..


Egyébként van egy jó munkahelyem, egyetem képzem magam, rendszeresen sportolok. Azt hiszik rólam minden rendben..


Jó lenne ha lenne egy hasonló ember mint a filmben Robin Williams.. akire felnézhetnék és akibe megbíznék és mutatna egy kis irányt az életben. Ugyanakkor nem várhatom el hogy megmentsen valaki tudom..


És 1# A nagy gatsby filmet láttad már? Vagy ismered a történetet?

szept. 6. 22:29
 3/5 anonim ***** válasza:

Igen láttam, egy remekmű az is. Valahol mindenki gyenge, de lehet nem is kell tudnia senkinek.

Gondolj bele lenne egy Robin Williemsed felnéznél rá, de ő sincs jól, és neki nem mondta senki hogy nem a te hibád. :(

Ha jó az egzisztenciád, már nem hátrányból indulsz. Építs magad köré egy jó társaságot, környéket, párkapcsolatot. Ezeken lehet dolgozni. Ha gyermeked is lesz, bízom benne végtelen szeretetet kapsz tőle.

szept. 7. 01:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:

Sok mindenben hasonlítunk.


Nem tudom, mi a válasz a problémádra. Azt gyanítom, hogy valahol ez a sorsunk. Hátrányból indulunk, és gyengék vagyunk, hogy kilépjünk a helyzetből, így boldogtalanok maradunk. Talán, ha nem ártunk másoknak, akkor tiszta lelkiismerettel távozunk majd innen, és utána meglesz a jutalmunk. Talán hálásak leszünk majd magunknak, hogy "tiszták és békességesek" maradtunk.

szept. 7. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
Én megölelgetek embereket, akik hagyjàk :)
szept. 10. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!