Valakit aki nehéz időszakból egyedül állt fel?

Hat erre en is kivancsi lennek

Én bipoláris vagyok, szociofóbiás és pánikbeteg. Elsőre a fogyókúra és a sport segített. Elkezdtem nagyon nehezen barátkozni, és kijárogatni. Lett munkám, bár nem sokáig, 3 hónapot dolgoztam tavaly, de el kellett jönnöm, kezdtem visszaesni. Utána párkapcsolati célokkal is ismerkedni kezdtem. Alakult valami, az is segített egy kicsit. Most hogy mindenen túl vagyok amin akartam változtatni, megint itthon és egyedül, üresnek érzem magam. Egyrészt jól is vagyok, másrészt megint sokszor depizek, és vissza kéne menni kezelésre, mostmár egy pszichiáterhez és gyógyszerezni, de nem tudom mikor veszem rá magam. De most sokkal jobban vagyok, mint pár éve voltam, akkor egyáltalán nem érdekelt senki, napokat feküdtem az ágyban. Valahogy azon változtass apró lépésenként, amiben a fő gondokat látod, nekem ez segített. Minden nap csak egy apró lépés, közeledni más felé, megpróbálni megoldani a problémákat, és hosszútávon jó lesz.

Úgy gondolom egyedül álltam fel, de nem féltem segítséget kérni amikor nagyon rosszra fordult a helyzet, ez segített döntéseket hozni, meglépni ezeket és elindulni. 2-es válaszában sok hasznos dolgot ír szerintem a kapcsolatok igenis nagyon fontosak ilyenkor, hogy nyitottak legyünk mások felé és új élményekre, legyen egy hobbi, akármi ami érdekel és abba az irányba el lehet indulni.