Egy összeomlott élet romjai közt ülve azon tűnődöm, van e innen kiút. Aki átélt már ilyet, megosztaná velem a tapasztalatait?
Én kb 3 éve elvesztettem mindenem; barátokat, családot, szerelmet, munkát, pénzt és ezek után a jövőképemet is. Másik városba költöztem és új munkát kerestem, majd próbáltam újraépíteni a dolgaimat. Ebből az lett, hogy most van egy munkám amit szeretek, de már nem igazán köt le az sem. Csak vagyok, egyik napról a másikra. Semmi mást nem tudtam újrakezdeni. Valahol elveszett bennem a bizalom az emberek irányába és így nem tudok haladni semerre. Csak telik egyik nap a másik után és én ugyan azt a monoton rendszerezett életet élem, mert valószínűleg a folytonosság megszakításával az életem is véget érne.
Nem tudom, hogy van-e kiút és ha van akkor érdemes-e azt keresni...
A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára
Nem is tudom, hányszor álltam talpra, és kezdtem újra. Így szép az élet!
+60F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!