Hogyan találhatnám meg a saját közösségem / társaságom 30 évesen?

Nem várok csodát attól hogy kiírom ezt a kérdést, de gondoltam mit árthat.

Szóval 30 éves csávó vagyok és úgy érzem nincs senkim, soha nem is volt. Mindig csak sodródtam ide oda, sosem tartoztam senkikhez sehova. Voltak emberek akikkel ideig óráig az én értelmezésemben szoros barátság volt, de aztán mindig kiderült hogy ez csak számomra volt igazán fontos barátság és idővel mindig az lett a vége h félredobtak. De az ilyen társaságoknál amúgy is mindig az volt az érzésem h mindegy hogy ott vagyok-e. Persze én sem tudom igazán kezelni a szitukat, mert mikor ézni kezdem hogy a másik húz el, akkor vergődni kezdek amitől csak még inkább elhúzódnak. Aztán így a halmozott folyamatos csalódások miatt megtanultam hogy sose nyíljak meg igazán mert túl sok vagyok, így viszont persze mindenki érzi gondolom h tartom a távolságot. De ha meg nem tartom akkor elegük lesz, szal így is úgyis egyedül maradok.

Most egyébként van egy társaság akiket kvázi a barátaimnak nevezhetek, de hozzájuk sem tartozom igazán, ha soha többet nem találkoznánk sem hiszem h hiányoznék a bagázsból.

Nem tudom, igazából nem várok semmit. Csak szar és nem igazán tudom mit csinálhatnék. Valahol bele is törődtem már, de ettől nem lesz kevésbé frusztráló.

Őszintén néha elgondolkodom hogy "lelépjek". Pedig lennének élmények amiket szeretnék megélni, de nem igazán hiszem hogy változni fog a helyzet. Meg már 30 vagyok, ilyenkor már rögzülnek a klikkek, már mindenhol csak a külsős lennék úgyis. Rendesen inkább kínosnak érződik mások előtt h nekem nincs senkim. Mindenesetre annak meg nem látom értelmét hogy egyedül éljek még jó esetben 50 évet mondjuk hogy aztán egyedül haljak meg.