Akinek szintén lefőtt a kávé párkapcsolatok terén, hogyan barátkozik meg a helyzettel?

"Csak többen mozdulnak ki. Sok embernek mondják a rokonok vagy 1-2 barát, hogy gyere menjünk strandra, sok pasi és csaj van ott....őszintén...fog történni bármi? Nem. Attól, hogy strand a külsőd nem változik és az emberek sem lesznek nyitottabbak, és nem fogsz tetszeni ugyanúgy senkinek."

Nevetni fogsz de sok esetben összejöveteleken (bulikban, klubokban, táborokban, rendezvényeken) ismertem meg a legtöbb embert, egyik adja a másikat, most nem kifejezetten ismerkedés hanem minden, na és persze a munkahelyek. Ezek évtől, évszaktól függetlenek.

Voltak kapcsolataim, de hét éve nincs senkim. Próbálkoztam,de nem megy ma már sajnos,egyszerűen.

Így megittam egy nagy adag " lexarom vodkát " és kb fél éve unott képpel átnézek mindenkin, semmi jelét nem adom sehol az érdeklődésnek.

Láss csodát, amióta ez van, rengeteg jelet kapok,sokan néznek,szemeznek,sőt idegenek is odajönnek ezzel - azzal, kérdezni stb.

De már annyira megszoktam egyedül, hogy lehet, képtelen lennék akárcsak rámosolyogni valakire.

F

"Én például sehogy"

Vettük észre. Sok inceltársadhoz hasonlóan. Pedig az a nagy büdös helyzet, hogy három lehetőséged van:

- vagy alább adsz az elvárásaidból

- vagy nagyon nagy szerencséd lesz

- vagy maradsz egyedül, opcionálisan kontraproduktív panaszkodással. (Ugye megvan, hogy ez óriási turn-off a nők körében?)

Nem érzem úgy, hogy lefőtt a kávé, még csak 30 vagyok, utálom is ezt a kifejezést, de én is azt érzem, hogy nagyon nehéz... Eddig sose volt senkim, javarészt mert nem is kerestem, nem akartam egyszerűen, tökéletesen elvoltam egyedül. Egy ideje aktívan is keresek, de borzasztó nehéz. A munkán kívül ritkán járok el máshova, így online lenne a legjobb, de a társkeresőktől egyelőre eléggé ódzkodok, túl direkt, túl felszínes, és mű az egész...Vannak még egyéb ötleteim, helyek, ahol online is tudok próbálkozni, de igyekszem magam motiválni, hogy több helyre, programra járjak el, csak ez részemről mindig nagyon nehéz. 😄 Persze időről időre inkább elengedném az egészet, főleg csalódások után, nagyon be tudok fordulni és zárkózni sokszor, de aztán mindig felülírja ezt a gondolatot az, hogy dehogy fogom én ilyen hamar feladni, nem túl görcsösen, de igenis próbálkoznom kell. Aztán ha nem lesz semmi eredménye, ez van, de legalább tettem valamit az ügy érdekében, és nem törődtem bele a helyzetbe.

N

Az emberek többsége főiskolán, egyetemen (pláne gimiben!) nem talál (hosszútávú) párra, 19-20 évesen még nagyon fiatal, nem köteleződik el.

Az, hogy valakinek nem lesz partnere, csak akkor dől el, ha feladja.