Ha vidéken egy faluban laknék,nem lennék ilyen magányos?

Nem. Csak ha olyanok az ott lakók és te is olyan vagy.

De amúgy semmi köszönet nincs ezekben a falusi "beszélgetésekben". Ezek nem szólnak másról, mint hogy pletykálkodjanak, vagy belőled szedjenek ki infót, hogy aztán futhassanak a Gizikéhez elmesélni. Akkor inkább a magány.

Ne romantizáld a falut, mert nem ilyen.

Ha elég kicsi a falu, akkor ismer mindenki mindenkit, de ugyanannyi genyó ember van ott is, mint máshol, de legalább nem tudod megkerülni se őket, mert (falutól függően persze) egy bolt van, egy posta, egy orvos, szóval mindig összefutsz azokkal is, akikkel nem akarnál. Ha bunkó vagy, híre megy. Meg mindennek híre megy igazából. Szeretni senki nem fog azért, mert ez falu és nem város, és uranatyám, dehogy olyan, mint egy nagy család! Bár van az a család sajnos, ami olyan, mint egy rosszabb falu, főleg, ha a gyakoris kérdésekből indulok ki...

Nagyon a realitástól elrugaszkodott elképzeléseid vannak a falusi romantikáról. :D

Úgy van, ahogy a 2 írja. Nincs ott semmi jószándék, meg egymásra figyelés, meg szeretet.

Kiváncsiskodás, leszólás, beleszólás, okoskodás, ki ha én nem, kivagyiság, gyüttmentezés, pletyka, "szájára vesz a falu", stb.

Én megyeszékhely kertes házas övezetében élek és beköltözött néhány paraszt az utcába, azt hitték otthon vannak, helyre kellett őket tenni.

Én köszönésen kívül nem is állok velük szóba, (ahogy látom mások sem), mert nem tudják letagadni a bugris szokásaikat, plusz emberként sem szimpatikusak.

Csak filmen láttál még falut, ugye? :D

Faluban élek, a szomszéddal maximum köszönünk egymásnak ha összefutunk a ház előtt, a boltban csak köszönünk egymásnak az eladóval, ennyi. Közösségi élet nem igazán van.

"Egy faluban olyanok az emberek mint egy nagy család?"

A falu olyan, mint egy nagy család, olyan családtagokkal, akiket a hátad közepére sem kívánnál. Akik a hátad mögött kibeszélnek, a szemedben viszont jópofiznak.