Van férjem, két gyermekem és mégis magányos vagyok. Már sokszor élni sincs kedvem. Hogyan tudom magamat visszahozni az életre?

De ezt minek tűröd amúgy?

Tedd helyre a férjed, de nagyon gyorsan. Akinek van két gyereke, ne aludjon délután. Arra van az éjszaka.

Tudod, ki csinálná ezt, hogy elmegy a gyerekekkel a játszótérre, a férje meg otthon döglik?

Te hagyod ezt, és akkor csodálkozol, hogy ide jutottatok?

Az én apám is ilyen dolgozó apuka volt.

Egyszerűen a párodnak ennyi az energiaszintje sajnos.

Én is hamar elfáradok, de nem értem egy ilyen embernek minek család.

Zéró az önismerete.

Olyan mintha valami rabszolga lennél a saját családodban.

Nincs lehetőséged normális emberi kapcsolatokat kialakítani és erős a gyanúm, hogy jelenleg csak az anya szerep jut neked a nő pedig háttérbe szorul.

Itt csak az segíthet ha a férjeddel leülsz beszélni a szükségleteidről.

Ha ez nem vezet eredményre akkor marad a másik út ha az erkölcsileg belefér neked.

Szűrd össze a levet egy olyan apukával, aki hasonló cipőben jár, mint te!

Én pl benne lennék, mivel rohadtul elegem van, hogy csak arra vagyok jó hogy dolgozzak és pénzt keressek, egyébként meg lesz@rnak, szex évek óta nincs.... Szóval egy hasonlóan "elhanyagolt" anyukával azt hiszem átgondolnám az életemet.....

Sajnos ez már nem fog változni. A férjed ilyen típus és kész.

Környezetemben is van ilyen pár család. A nő veszi ki az egész részét, minden rámarad. A férj dolgozik, hazamegy és ennyi.

Konkrétan az egyik családnál, mindenki beszélt már a férjjel, szülők, testvérei stb. hogy legalább kicsit segítsen be fizikailag, de süket falnak beszéltek, nem változik meg.

Egyébként tanult emberről van szó, tanárról.

Ahogy a 8-as írta, rabszolga vagy a saját családodban.