Mi értelme élni, ha azok akiket szeretsz, egymás után elmennek és egyedül maradsz?

Egy fakat olyan pasit ismerek akinek szülei nem voltak vagy azok nagyon szegények.

Ezek a pasik elmentek dolgozni azóta házuk van kocsijuk van, minden nap vigyorognak, komoly kapcsolatot nem akarnak, nőznek edzegetnek, meg hobbik pl dalszövegírás masiknak tőzsdézés pluszba, és nem hiányzik nekik SENKI, elvannak boldogok.

Néha én csak pislogok azon hogy senkijük sincs de tökre vidámak boldogok. Irkalnak hogy milyen finomat főz milyen jo filmet néz meg ezek.

Nem tudom hogyan csinálják hogy nekik így teljes az életük!

Én belepusztulnék a magányba lelkileg az hétszentség.

És nagyon sok olyan férfi is van, akik elváltak és vigyorognak és boldogak,mert megszabadultak az életüket beárnyékoló és tönkretevő nőtől. És soha többet nem akarnak és nem is fognak nőket beengedni az életükbe.

Na, én ilyenből ismerek két rakattal is !

Egy párkapcsolathoz érzelmi intelligencia is kell. Vkik egyszeruen nem tudnak boldogok lenni.

Lsd a gazdag öngyilkosokat is.

Ha van vmid akár párod vagy pénzed, ha nem tudsz azzal boldog lenni ertékelni annak örülni es jol alakitani akkor nem vagy képes boldogságra.

Kb mint madár aki nem tudja mi az hogy ölelés simogatás.

De aki már tudja mi az hogy ölelés vagy inkább szeretetet adta boldogság, vagy szerelmes szex, az már azért nehezebben él ezek nelkul.

Talán erre mondják hogy boldogok a lelki szegények. Akik nem tudják azoknak nem fáj a hiánya.

Kérdező!

Ha nem nem mennének akiket szeretsz, akkor tudnád mi az értelme?

Egyébként a saját életedet dolgait egyedül éled meg mindenképp. Ráadásul ha azzal foglalkozol adott pillanatban, hogy a számodra fontos eseményeket valaki más is veled éli-e, akkor pont lemaradsz a történés saját melélésőről. Lemaradsz a jelenről.

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy.

Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy. (Márai Sándor)