35 évesen nincs semmim, szégyenkeznem kellene?

Saját magad igényeidhez viszonyíts és teremts, ne máshoz. Aki előre alapvetően el akar várni tőled valamit, arra nincs szükséged. Én társkeresőn elzavartam azokat, akik ilyenre beszóltak. Például nem saját lakásban laksz és fúj. Olyan szinten leteremtettem, hogy le is törölte magát egy időre. Nem tiltott, letörölte magát, van másik profilom megnézni.

Én családi lakásban vagyok úgy, hogy a fele rám lett írva és most már több okból maradok. Párom emiatt ide költözött. Nincs autóm, nem érdekel a jogsi, és a mai bolond világra már nem is akarok vezetni. 15 évvel ezelőtt még akartam volna, most már hagyjuk. Sok pénzem elúszott egy nagy gondra, éppen csak megteremtjük az igényeinket, most még nincs újra megtakarítást. De boldogok vagyunk így és csak ez számít. Ha valami újat vagy nagyobbat akarok még, meg fogom tudni tenni akkor. :-)

35/F

15+

Egyébként az egész generációnk nagy része ilyen rosszul járt, hogy sok személy megakadt. Nálunk az iskola több dolgot is elrontott szakmával és érettségivel, de ez már más téma.

Kapcsolódva a 15-öshöz, ami engem illet, még rokonszenvezek is az ilyen emberekkel, talán nemcsak azért, mert én is hasonló helyzetben vagyok. Ha valaki mindezt derekasan végigcsinálja, amit leírtál, nem pedig azon sír, hogy miért nem veheti/kaphatja meg a legújabb iPhone-t a megjelenés napján, szerintem a kettő jelentősen különböző emberi minőség.

Persze csak akkor, ha nem keserűen és panaszkodva fogja fel a dolgot, meg nem arra használja a helyzetét, hogy minden adandó alkalommal másokra acsarkodjon, mondván, ők tehetnek a helyzetéről.

Eleve már nem egészséges, ha valaki a boldogság mérőfokának az anyagi, egzisztenciális helyzetét tekinti. Ezt szokták röviden úgy mondani, hogy "a pénz nem boldogít". Persze, a hiánya sem, de a pénztől nem leszek BOLDOG, legfeljebb kicsit könnyebb lesz az életem.

A szerénység nagy erény. Tulajdonképpen örülök, hogy nem gazdagon nőttem fel. Megtanultam kevéssel is beérni, takarékosabbnak lenni és vigyázni a dolgaimra. Nem csak az anyagi dolgokra. Előzékeny lettem, talán kishitű is, de még mindig sokkal jobb, mint ha törtető, másokat eltaposó lennék.

Jöhet a lepontozás.

"Jobb elfogadni, hogy 40 éves koromra kb lesz egy használt autóm és kb ennyi az egzisztenciám?"

Nekem 40 éves koromra sem lesz autóm, nem is akarok, legfeljebb, ha tanyára költözök és csak egy sáros út vezet oda. Nem tudom, mi ez az autófétis egyébként, már budira is azzal kell járni, mert lábunk nincs, tömegközlekedés nincs, a biciklit meg a rollert még nem találták fel.

Továbbá, ezekkel a fogyasztási cikkekkel úgy vagyok, hogy annyiért vennék házat, mint más autót; annyiért vennék autót, mint más telefont; és annyiért vennék telefont, amennyit mások egy este egy buliban elköltenek. Máris kevesebb kell és több marad.