35 évesen nincs semmim, szégyenkeznem kellene?
35 évesen nincs kocsim, lakásom, albérletben élek. Sokszor érzem azt, hogy le vagyok maradva, el vagyok veszve a korosztályomhoz képest.
Azt gondolom szinte mindent megpróbáltam amit tudtam. Rossz gyerekkor, folytonos nélkülözés, bántalmazó szülők. Családi háttér anyagilag és érzelmileg 0. Aputól adósságot és rendezetlen ügyeket örököltem. 14 éves korom óta dolgozok, jártam egyetemre is munka mellett, voltak kapcsolataim, de valahogy soha nem tudtam többet félrerakni mint amit albérletre, általános megélhetésre, oktatásra fordítottam. Jobb elfogadni, hogy 40 éves koromra kb lesz egy használt autóm és kb ennyi az egzisztenciám?
Nem szégyen. Én 27 vagyok egy babával, több millió adóssággal, amit részben az exférjem halmozott fel. Anyukámnál élek, én jogsit amúgy sem akarok.
Még a gyerek születése előtt egy betegség miatt elvesztettem azt a munkát, amit imádtam, át kellett mennem egy másik helyre.
Most részmunkaidőben dolgozom, amíg a gyerek bölcsis nem lesz, ez fedezi a banki törlesztőt, a GYED-ből pedig élünk és félrerakok. Most nekem is sötét a jövő. Viszont jegyezd meg, ha dolgozol érte és nem csak panaszkodsz, akkor nincs miért szégyenkezned.
#7 vagyok, nem a levegőbe beszélek. 18 évesen egy zsák ruhával hagytam ott a szülőket. (Vertek, molesztáltak, zsaroltak.)
35 éves vagyok, ha sikertelen lennék, már nem az ő hibájuk lenne. Eltelt 17 év, ezalatt már az ember csak feláll, már ha igazán akar!
Nehogy azt hidd, hogy egyedül vagy ezzel.
Nincs mit szégyellned, előttünk legalábbis biztos nem, semmi közünk hozzá, hogy hogy állsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!