Igaz, hogy innen már nem lehet felállni?

13#

Van ebben valami. A túltenyésztett és túlfogyasztó emberiségnek a velejárója ez. Kontraproduktív az egész mai modern társadalom működési mechanizmusa. Amikor odáig jutunk, hogy pszichológus szakemberre van igény, ott már a probléma sokkal alapvetőbb annál amit el tudunk képzelni.

De. Fel lehet állni. Pont. Sőt, felkiáltójel.

Most elolvasom a kérdés többi részét.

Kedves Kérdező! (#16 vagyok)

Egyrészt az okát kellene kideríteni, hogy miért vagy ilyen motiválatlan. Ehhez kérheted szakember segítségét is.

Másrészt, tudom, hogy "ilyenkor hiába mondjuk", de igenis, történhet változás, ami egy csapásra meghozza a kedvedet. Egy erős impulzus (kellemetlen vagy kellemes élmény), egy magával ragadó ember stb.

És akkor nézzük tételesen. Mindenekelőtt intelligensnek tűnsz, már az írásod alapján – az emberek 90%-a nem tudná ilyen kifejezően és pontosan leírni a gondolatait. Hanem, ahogy írod is, "semmihez sincs kedvem, munkába is alig tudom elvonszolni magamat". Nekem is vannak ilyen epizódjaim, amikor egyrészt olyasmit csinálok, amit nem szeretek, másrészt pedig egyedül érzem magam, nincs senki, aki boldoggá tenne stb. Vannak, csak még nem találtam meg! (Most is így vagyok...)

Tanulni sosem késő, és az esti tagozat egészen más (én már a harmadikat csinálom...), egy introvertált embernek jobban is való, mint a nappali, ahol a kamaszok sokszor azt élvezik, hogy belerúghatnak a másikba.

Jogosítvány nem létszükség. Nekem sincs, kocsim sosem volt, mégis mindig eljutottam oda, ahová kellett. Barát, barátnő bármikor lehet, ahhoz sem lehet túl öreg az ember. (Nekem sem volt még semmi komoly...) Hatvan-, hetvenévesek is ismerkednek! Munkahelyet is lehet váltani, a pénz meg – te már csak tudod – boldoggá nem tenne.

"régen legalább egész jól néztem ki, ma pedig egyáltalán nem"

Pont most írtam egy srácnak, hogy ne mondja már magáról, hogy nem szép, mert az!

"látszik rajtam hogy mennyire össze vagyok esve, nem lehet elrejteni"

És ugyanígy egy pillanat alatt fogsz újra kivirulni, ha megjön újra a kedved!

"Van -e valaki hasonló helyzetben? Az biztos, hogy én innen már nem tudok fogni felállni"

Mint mondtam, valamennyire én is. És engem az tenne boldoggá, hogyha igenis felállnál! "Kelj fel és járj!" Veled vagyok lélekben, és nemcsak én, hanem sokan mások itt! És jó lenne fizikailag is, de vannak lélektársaim a te közeledben is, találd meg őket! Sőt, elég, ha hagyod, hogy ők megtaláljanak! Veled van a világ, mert a világ mi vagyunk, te, én, és mindazok, akik azt szeretnék, hogy "légy ma este egy kicsit boldogabb!" 🙂

Fentieket üzenem #6 és #12 válaszolónak is (gondolom, ugyanaz a személy), és szerintem szívesen olvasnánk rólad is!

30f

Nekem van munkám,most tettem le a jogosítványt,de mégis hiányzik valami.

Szerintem neked ismerkedned kellene ,barátokat szerezni és de fel lehet állni tudom hogy nehéz de járj el több helyre mozdulj ki.

17#

"Szakember segítsége"

Bármilyen, egyébként tiszteletre méltó segítőkész ember legyen az, de az alapvető probléma nem itt kezdődik. Ez egy felületi kezelés, ami talán működhet. Amikor egy emberi társadalomnak pszichológus szakemberre van úgynevezett igénye, ott már eleve nem stimmel valami.

#19 értelek, de mit kezdjen a kérdező a társadalommal? Az olyan, amilyen.

Az emberi psziché működése igenis többé-kevésbé érthető, leírható, sőt manipulálható. A pszichológus (ha nem kutyaütő, és kettessel rugdosták át az egyetemen), akkor értelmezni tudja a kliense helyzetét, és azt is tudja, hogy abból nagy valószínűséggel milyen impulzusok tudják kiemelni. Segít megérteni az állapotát, azt, hogy mit tehet ő (a kliens) saját magáért, illetve milyen más emberekhez (nem szakemberekhez) és hogyan forduljon, hogy interperszonális impulzusokkal is jófelé mozduljon el a helyzete.

Ha valaki, akkor én magam is azt mondom – és szerintem erre akarsz te is utalni – hogy egy szakember, aki ránézésre rideg, idegen és semmi nem kapcsol hozzá, önmagában nem megoldás. Így van, kellenek szeretetkapcsolatok is, barátok, haverok, kollegiális kapcsolatok, ideális esetben családtagok is. De egy laikus hasraütésszerű, megérzés-alapú és a körülmények alapos ismerete nélküli tanácsai olykor nagyon rosszul is elsülhetnek. Ezért olyan helyzetben, mint a kérdező, igenis indokolt, nem szégyellnivaló, olyan segítségét kérni, aki már szinte az első szavakból tudja, mi a helyzet, de nem áll meg ennyinél, hanem alapos helyzetelemzést végez, és ennek alapján megfelelő terápiát visz végbe, nem egy-két találkozás, hanem egy folyamat keretében.