Betegesen súlyos kötődési zavarom van az online emberek iránt, ez miért van, és hogyan tudnám leküzdeni?
Online szoktam játszani, discordot használom kapcsolattartásra. Olyan emberek iránt érzek reményt, akik már évekkel ezelőtt nincsenek az életemben. Pont május 1.-én azt álmodtam, hogy az egyik személy írt valamit a discord szerverre. Semmi személyes jellegű, nem is említett engem, mégis annyira felmérgesített -vagyis inkább nem mérgesség volt, hanem csalódottság, keserűség-, hogy úgy döntöttem, elég ebből a toxikus mocsokból, egy jó időre le kell lépnem a discordból és a játékból. Nem is az, hogy sokat játszok, naponta max. 1-2 órát, de van, hogy napokig nem is játszok. Inkább az a baj, hogy állandóan nézegettem mindig a discordot (most is, de elhatároztam, hogy nem fogok kommunikálni senkivel sem), és abban reménykedek, hogy valaki ír, valami történik. Holott tudom, hogy semmi sem fog történni, senkinek nem hiányzok, nincs egy barátom sem, de valahogy mégis nézegetem, szinte már kényszeres. Logikailag tudom, hogy nincs értelme, de érzelmek szintjén, vagy valahol máshol nagy probléma van bennem, úgy érzem.
2 évvel ezelőtt mondta nekem valaki, hogy egy hülye online játék és a discord az egész életem. Jót röhögtem rajta, de azóta valósággá vált. Régen az emberek elvesztésén simán túlléptem, és elfelejtettem őket, most képtelen vagyok bárkit is elfelejteni. Ha valakivel megszűnik a kapcsolatom akármiért, azt sem tudom feldolgozni. Lehet az a gond, hogy 2 éve nagyon népszerű lettem magamhoz képest, és azóta szépen lassan felégett ez a népszerűség. A tavalyi évet még kifutotta, de mostanra már senki sem kedvel, és talán ez a legrosszabb.
Olyat ne is írjatok, hogy szerezzek barátokat, stb. Az mégis min változtatna? Ha elvesztem őket, akkor megint ugyanott fogok tartani, mint most. És elfogom veszteni őket, pontosan úgy, mint akik most készülnek írni a jó tanácsokat, hogy menjek ide, menjek oda, felejtsem el a régi embereket. Titeket is elfognak felejteni. Hiába hiszitek, hogy mennyire fejlettek, szociálisak, jó arcok vagytok, a mai világban ez mindenkit elér előbb-utóbb. Egyébként is egyedül szeretnék lenni, de paradox módon az a nagy problémám, hogy beszélek a régi emberekkel, játszok velük (online), és abszurd, irreális remények támadnak bennem, rajtuk pörgök folyamatosan, még a rohadt álmaimban is benne vannak, ahogyan írják az üzeneteiket, vagy ahogyan játszunk. Tehát azt szeretném elérni, hogy amikor befejezem a játékot, vagy lelépek discordról, akkor elfelejtsem az egészet, és ne legyen semmi jelentősége az életemben. De mégis túlságosan fontos számomra, úgy hiszem. Egyszerűen csak amikor befejeztem valakivel a játéko, beszélgetést, akkor elakarom felejteni. Az lenne az ideális eset, hogyha valakivel nagyon jól elvagyok, jó haverom lesz, akkor ez csak maradjon kizárólag az online térben, és csak addig, amíg én is az online térben vagyok.
" Pl hogy elfelejtesz mindent amit eddig tudni véltél és amibe kapaszkodtál, és dobod az egész windows 11-es jelent és a windows 7-es nosztalgiádat is, és felraksz valami jó kis linuxot :)"
Ez így jól hangzik, de az operációs rendszeremről hogyan törölhetek le mindent? Kérjek meg valakit, hogy kólintson jól fejbe, hátha amnéziát kapok, és elfelejtek mindent? :D Mondd el kérlek, hogyan csináljam. Olyan embernek tűnsz, aki a középutat keresi. Elhiszem, hogy lassan is lehet fejlődni, de az a helyzet, hogy nekem nincs egy évtizedem a lassú változtatásokra. Hidd el, hogy a normális változásokhoz ennyi idő simán kellhet. Ugyan észre fogod venni a változást viszonylag eléggé hamar, de az igazán komoly dolgoknál, amikor kezd tétje lenni, akkor ezek a változásaid nem lesznek sehol sem. Tapasztalatból írom, nekem pl. volt olyan, hogy eldöntöttem egy változtatást, sokáig gyakoroltam, aztán egyszercsak, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, akkor kényszeresen, automatikusan viselkedtem a régi bevésődött minta szerint. Szerencsémre sikerült megfigyelnem magamat, és eszembe jutott egy kisgyerekkori emlék. Akkor rájöttem, hogy lecseszést kaptam egy ugyanilyen helyzetben, és belém égett egy viselkedési forma, ez jött elő olyan szinten, hogy kontrollálni sem tudtam. Mint amikor dobnak a fejed felé egy labdát, és abban a pillanatban próbálod kivédeni a kezeddel. Felismerni is nagyon nehéz munka, nemhogy még átírni, és átírás után is kell idő, amíg beléd ég, a részeddé válik. A Maffiózók című sorozatban volt egy magas rangú bandatag. Talán főnök helyettes volt, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mutatták, amint szabadult a börtönből, és új életet kezdett. Nem tudom mennyit ülhetett, talán 10 évet, vagy 15-öt. Szerzett is munkát, teljes mértékben arra törekedett, hogy a becsületes úton marad. Látszott rajta, hogy megváltozott, keményen dolgozott. A volt társai elfogadták a döntését, azonban mindig ott legyeskedtek körülötte. Mintha csak arra vártak volna, hogy egy gyenge pillanatában elkapják, és újra belerángassák a régi életébe. Egy kínai főnöke volt, aki hajcsár módjára viselkedett, és eléggé inkorrekt módon bánt emberünkkel, aki egyszer besokallt, és jól összeverte. Ott is hagyta csórit a saját vérében, és szerintem nem kell mondanom, hogy kikhez ment ezután :D Hagyta, hogy letérítsék az útjáról. Velem is ugyanez volt 2 évvel ezelőtt, amikor hirtelen népszerű lettem. Úgy volt, hogy nyár végén befejezem a játékot, otthagyom a discordot. De én engedtem a csábításnak. Volt 2 jó hónapom, cserébe pedig 2 éve szívok, kamatosan megfizettem a régi népszerűségem árát. Inkább nem is írom le, hogy végeztem. Nagyon érdekes, hogy amíg nem akartam komolyan abbahagyni, addig senki le se tojt, amikor viszont kiakartam szállni, sorba jöttek az emberek, én pedig hagytam magamat visszahúzni. Olyan dolog ez, mint amikor szingli vagy, barátnőt akarsz, és senkit sem érdekelsz, de amint felveszed jegygyűrűt, rögtön piócaként tapadnak rád a nők. Mintha csak valamiféle próbatételek lennének ezek történések. Éppen ezért nem fogok veled, vagy bárki mással itt barátkozni. Nem hagyom, hogy bárki vagy bármi letérítsen az utamról. Még ha a jóisten is kérne, még ha a Szűz Mária is jelenne meg személyesen, és esdekelve kérne, hogy forduljak vissza, én akkor sem tenném. Legalábbis a mostani eszemmel :D
" Én is sokszor saját magam akartam megtapasztalni a határokat, mert tudnom kellett, lett is belőle sok sok sérülés, testi és lelki egyaránt."
Jól is tetted. Meg kell keresni a határainkat, opcionálisan kitolni. Ha más hasznod nem is, annyi lesz belőle, hogy egy kicsit hozzászoksz, nem esel kétségbe, nem viselkedsz úgy, mint egy kis pisis, aki az igazgatóbácsi előtt köpni-nyelni sem tud.
A tévutas témáról csak annyit, hogy ami ösvényen jártam, az nem működött, eleget voltam már rajta, és az új út pedig azért szép, mert új. Ha nem vezet sehová sem, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon rossz irányba vezet, akkor is megvan az újdonság szépsége.
Szerintem túl sokat beleláttál ebbe a dologba, de szimplán csak ennyi, mindig szebb az ismeretlen.
Majd kicsit később válaszolok a 9., 10.-re is, egyelőre ennyi.
válasza:Attól hogy szebb az ismeretlen, még nem mindig az a jó. Mondom mindezt úgy, hogy saját ösvényeken jártam többnyire én is mindig. De valószínű az a fajta vagy te is aki a saját kárán és tapasztalásán kell megtanuljon sokmindent hogy mi mennyire járható, szóval igen, akkor senki se fog visszatartani végül, hajrá előre!
Pedig a lassú változás az, ami igazán stabil. Sokan ott rontják el az életmódreformokat, hogy egyből akarnak mindent drasztikusan. Aztán persze hogy nem működik, csalódnak és feladják. Pedig apró lépésekben haladva akár 180 fokos irányváltások és újraépítkezések is létrehozhatóak, teljesen stabil dinamikával. Ráadásul ott lépésről lépésre fogja erősíteni az egész változást a sok kis megtett lépés, és újfajta mentalitás alapján hozott döntések és azok hatásai. Nekem működik egy ideje, csak persze türelem és belátás is kell hozzá. Amúgy nem szükséges 10 év, jóval rövidebb idő alatt rögzülhetnek új szokások. Akár hónapok alatt is, ha következetesen csinálja az ember.
"Tapasztalatból írom, nekem pl. volt olyan, hogy eldöntöttem egy változtatást, sokáig gyakoroltam, aztán egyszercsak, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, akkor kényszeresen, automatikusan viselkedtem a régi bevésődött minta szerint."
Na és mi volt az? Amúgy hibák mindig lesznek, nem ez határozza meg szerintem. A nagy egészet kell nézni, ha előtte meg 100ból 99 esetben jól csináltad akkor az többet nyom a latba mint az 1 hiba. Majd a következő 99 után talán a 100. fontos is már menni fog rutinból.
Egyébként meg ha nem akarod a discordot és a multit, akkor csak hagyd abba és kész. Válassz helyette valamit, ami kipótolja, és egészségesebb alternatíva rád nézve. Tekints rá úgy mint egy szimpla káros függőségre, mint pl nikotinra. Az jóval addiktívabb, mégis abba tudják hagyni az emberek, és sokan soha többet nem gyújtanak rá. Ajánlom figyelmedbe. Igazából csak akaraterő és motiváció kérdése, esetleg hogy szükség és igény szerint kipótold valamivel.
"Éppen ezért nem fogok veled, vagy bárki mással itt barátkozni. Nem hagyom, hogy bárki vagy bármi letérítsen az utamról"
Akkor hajrá, bár ha bárki is letéríthetett volna az utadról, akkor nem lehet hogy nem is az volt a te valódi utad? Vagy ilyen könnyen manipulálható lennél?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!