Más is borzasztóan nehezen éli meg lelkileg a húszas éveinek az elejét?

Ameddig suliba jártam semmi gondom sem volt úgy lelkileg. A családi helyzetem rendezett, vannak barátaim és egy 2 éves párkapcsolatom. Suli után dolgoztam 3hónapot és utána az abbamaradt mert a munkáltatóm komolytalan volt.

Azóta gyakorlatilag fél éve sújos szorongással küzdök. Azért nem mondom szándékosan depressziónak mert az most nagy divat.

Egyszerűen ez a megváltozott élethelyzet, a suli vége, meló keresés, annyira megterhelő számomra, hogy összeroppantam lelkiekben többször is az utóbbi időben. Az osztálytársak szétszéledtek, téli bezártság is megviselt lelkileg. A párkapcsolatomban pedig néha nagyon bizonytalan vagyok. Mert igazából minden rendben van és én mégis lelkileg le vagyok nyomorodva. Már attól is félek legbelül hogy ezért fog elhagyni engem. Nagyon nehezemre esik néha "boldognak lenni." Néha még a szakítás gondolata is megfordult a fejemben. Sajnos egyszer régen megcsaltak. Sajnos ilyen gondolatok is gyötörnek. Egyszerűen folyamatosan már egy bűntudat érzés van bennem. Ilyen tipikus tehetetlenség. Részben szégyellem magam hogy a szüleim tartanak el. Hogy ők dolgoznak, mindenki dolgozik csak én nem. A suli is hiányzik valamennyire. Az hogy így lebegek a levegőben pedig gyűlöletes érzés számomra.

Most amióta rosszul vagyok olyan rossz a közérzetem is, hogy az ritka borzalmas. Néha nehezemre esik másoknak köszönni a nyílt utcán, állandóan már a hajamat igazgatom és zavarban vagyok. A barátnőm mellett sem érzem stabilnak magam olyankor. És ez nagyon nem rám vall. Nagyon nem. A közvetlenségemet teljesen elveszítem ilyenkor. Teljesen rávagyok feszülve a párkapcsolatomra, a családi kapcsolatokra. Amióta jobb az idő jobban érzem magam, de csak egy hajszállal. Ugyan úgy szorongok és már kínlódás nekem minden. Teljesen állandósult ez az egész. Aludni nem tudok a baratnőm nélkül. Szabályosan félek esténként a sötétben. Mindig 3kor felkelek és alig tudok elaludni. Már az is csoda ha utána 9ig tudok aludni néha. Gyakorlatilag rosszabban vagyok mint bármikor korábban eddig életemben. Pedig sok minden megviselt már. Lehet ezért sem tudom már sehogyan sem kezelni a dolgokat.

Más is érez így?

Csak az írjon kérem aki tud velem azonosulni vagy bármit tapasztala van, mert annyiszor megkaptam már hogy "kezdj magaddal valamit" és ennyi hogy az nem igaz már.

Köszönöm