Az utóbbi időben nagyon hiányoznak a régi barátaim. Hogy nyomjam el ezt magamban?

Felnőtt barátságokat, igaziakat, nehéz kötni. Nekem és a férjemnek is akik vannak, azok gyerekkori, sulis barátok, vagy "falubeliek".

Aztán a férjem barátai az enyémek is lettek valamilyen szinten, az enyéim pedig az övéi, de nyilván ezek sem olyan "élet-halál" barátságok, de jóban vagyunk a párunk lévén. :)

A munkahelyi barátságok megint olyanok, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. Nyilván jóban kell lenni legalább 1-2 emberrel, hogy ne akarj felmondani. Hiszen heti 5 nap, napi 8 órában velük vagy. De annak ellenére hogy mindketten jóban vagyunk férjemmel a munkatársainkkal, és évek óta velük dolgozunk, ha holnap elmennék egy másik helyre, nem mondom azt, hogy nagyon kétségbe esnék a hiányuktól. Boltban összefutva jókat tudnánk beszélgetni, de nem mondanám, hogy bulizni mennék velük stb.

Tehát saját tapasztalataim alapján én hamarabb melegíteném fel a régi kapcsolatokat, semmint újakat szerezzek. De persze az sem lehetetlen. Nekem is vannak olyan munkatársaim, akik itt ismerték meg egymást, aztán mikor az egyik elment 5 éve, nem szaakdt meg a kapcsolat, azóta is összejárnak...

Szóval nagyon korán van feladni. Keresgess az ismerőseid körében, rokoni körben, ucnsitesók, írj rá arra a lányra (a srácot hanyagolnám, kapcsolatokat ne bass*unk tönkre).

Szerintem nem veszítenél semmit ha rájuk írsz, hogy miujság velük rég beszéltetek, szembe jött egy kép és eszedbe jutott.. stb.

Ha nem akarnak veled beszélni akkor max nem válaszolnak, de legalább annyival lehet megnyugodna a lelked, hogy írtál nekik.

Ha meg már nem jönnétek ki egymással az se nagyon baj, legalább megpróbáltad

Én is épp azt akartam írni, hogy írj rá.

Nem is értem, hogy nem gondoltál erre, vagy miért nem tetted meg. Ha hiányzik nekem valaki, és főleg ha nem haraggal váltunk el, akkor simán ráírok húsz év múlva is, hogy eszembe jutottál, és...