Hogy lehet helyretenni magamban, ha mar eldontottem h vegleg egyedul akarok maradni?

Nem. Az elfojtás az amikor pl más gondolatokkal nyomod el. Vagy van a kiélés amikor levezted pl fizikai módon. De attól a tudatodban benne marad a tárgy. Tehát az elfojtás vagy kiélés hosszú távon nem hatásos.

A meditációval ki lehet vonni a gondolatokból, érzelmekből az energiát - azáltal hogy nem csinálunk tulajdonképp semmit. Ha nem foglalkozol egy adott gondolattal, akkor az egyszerűen visszatér oda honnan jött. Tehát a látszólagos semmibe. Pont ez a lényeg hogy semmi módon nem szabad foglalkozni vele. Akkor nyomtalanul eltűnik. Ez nem elfojtás. Viszont ahhoz hogy ez menjen rendszeres gyakorlás szügséges. Mivel az átlag ember nem igazán tud megmaradni az üres, mozdulatlan állapotban.

[link]

1:02:25 után érdemes belenézni

megtanultam elvárások nélkül élni. Beszélgetek bárkivel, de csak beszélgetés. Nem érdekel, hogy soha többet nem fogjuk keresni egymást, nem látok bele többet mint egy beszélgetés.

Nehéz ide eljutni, de nem lehetetlen.

Szerintem hiba lenne teljesen elengedni, érdemes fél szemmel mindig figyelni, hátha kapóra jön valami. Sok esetben nehéz jó partnert találni és sokáig kell várakozni.

Tudom, hogy nem fogsz szeretni érte, de a számomra legkedvesebb embernek is azt javasolnám, keressen pszichológust a lelki dolgainak kibogozásához. A lélek bonyolult, az önismeret pedig kincs - sok rossz döntésnek elejét lehet venni... (És ha már ilyen tanácsot adok, felhívnám a figyelmed, ahogy sok más szakember esetében sem, a pszichológusok esetében sem mindenkinek kizárólag pozitív tapasztalatai vannak - ritka, de ha az a benyomásod támad, rosszindulatú, gyorsan keress egy másikat.)

Amúgy pedig annyira irónikus és méginkább tragikus, hogy milyen sokaknak vannak hasonló téren problémáik, fájdalmaik, kételyeik. Azt akarom csak mondani, simán alakíthatnátok egy népes klubbot, ahol sok kapcsolódási pontotok lenne és sokan jól meg is értenétek egymást.

Ne haragudj, de nem vagy nem értem a kérdést vagy ellentétben áll az állításod a kérdéseddel.

Egyszer azt mondod, hogy "eldöntötted, hogy egyedül leszel" aztán meg hogy "van benned egy reménysugár", most akkor reménysugarak után sóvárogsz, vagy hoztál egy döntést?

Ez kicsit olyan mint amikor eldöntöttem hogy nem lesz gyerekem, aztán fantáziáltam a gyereknevelés idilli oldaláról - ez után már a gyermektelenséghez való ragaszkodásomat engedtem el, hiszen ha el tudok képzelni valamit jónak akkor mindegy milyen a csaladi helyzetem. Igazából a preferenciám, a lustaság, az anyagiak meg a lehetőségek hiánya miatt nem szülük még mindig, de azért mert szeretek valamit nem kell ragaszkodnom valamihez.

A szingliséghez máshogy állok: én egy csúnya nő vagyok, de "a szemem szereti a szépet" úgyhogy mindig a kedves, jóképű es értelmes fickókért vagyok oda akik nyilván észre se veszik, hogy létezem: és mivel van vágyam arra hogy összejöjjek velük ezért nem tudom helyretenni az egyedülmaradás gondolatát - rettegéssel tölt el a tudat hogy életem végéig párkapcsolat nélkül leszek, hiába nagy a dolog valószínűsége.

A pókoktól meg félek ezért a kétseg szikrája sincs bennem, azzal kapcsolatban, hogy tartok-e valaha pókot, mert nem fogok.

Nem tudom mennyire tudsz azonosulni a példáimmal, de talán így értelmezni tudod, hogy a három felvázolt lehetőségből melyikhez vagy közel, és megfelelően tudod kezelni az érzéseidet vagy jobb tanácsot tudunk adni ha kifejted hányadán állsz a dolgoknak.