Mikor érzed leginkább a barátok hiányát?

"De mit ér az egész, ha nincs kivel megosztani?"

Egyrészt sokkal többet ér, mint a nagy büdös semmi. Másrészt te csak azért csinálsz bármit, hogy azt megoszthasd másokkal?

A fix időintervallum, az nálam is a nyár; látom, ahogy a korombeliek élik az életüket, remekül érzik magukat, tucatszámra gyűjtik az emlékeket, élményeket, és olyankor hihetetlenül erős a köztük, és köztem lévő kontraszt. És látványos is. Próbáltam pedig egyedül elmenni programokra, sétákra, kirándulásra, és bár jó volt kimozdulni, csak még inkább szembesültem azzal, hogy mások mennyire jól megvannak a maguk társaságával.

A másik ilyen alkalom pedig a sikerélményeknél van. Nem azt szeretném, hogy körbeugráljanak, meg, hogy ünnepeljenek, tehát nem erről van szó, csak jól esne, ha lenne valaki, valakik, akikkel egy picit össze tudnánk ülni, mértékkel inni kicsit olyankor. Akikkel ezeket meg tudnám osztani, meg tudnám élni. Nem hencegés a cél, csak jól esne, ha ezeket így élhetném át.

Akiket eddig barátaimnak hittem,bebizonyosodott róluk,hogy nem azok.

Miért hiányozzanak ?

Inkább egyedül vagyok,mint hamis,színészkedő vagy önző, egoista emberek társaságát kelljen elviselnem.

Megszoktam,elvagyok.Nem irritál mások közös programja,együttléte,stb.Annál is inkább,mert tudom,hogy nagy része megjátszás és mosolydiplomácia.A külvilágnak szól.

Alapvetően nem a kérdésre fogok válaszolni, de "röviden" szeretném összefoglalni, miért magányos ennyi FÉRFI. Azért a férfi oldalról nyilatkozom, mivel én is az vagyok, én is ugyanezt élem meg. Sőt, szerintem a férfiak fokozottan jobban ki vannak téve az elmagányosodásnak, mint eddig.

Szögezzük le, férfinak férfi a barátja. És ezek a többnyire hosszabb távra szóló barátságok akkor alakulnak ki, amikor még a nők és a szex nem foglalkoztatja a fiúkat annyira, azaz általános iskola és gimi eleje. Persze sokan szokták mondani, hogy az iskola, mint egy "kényszerített közösség" alakítja ki a barátságokat azzal, hogy viszonylag négy évig ugyanabban az osztályteremben ül a diák ugyanazokkal a társakkal, úgy gondolom ez másodlagos.

Amióta bejött a tinder kultúra, az egyébként is kihívásos udvarlás, nőzés klasszisokkal nehezebbé vált a férfiak számára, ami egyre több időt és energiát emészt fel az életükben.

18-20 felett a férfiak már nem barátkoznak, szimplán azért, mert a nőket üldözik. Azok, akik ezt élvezik, és vannak sikereik, azoknak nem kell megélni a magányt, de az szögezzük le, hogy ezek a srácok azért egyébként jól is néznek ki, helyesek, esetleg magasak és ebből adódóan a gimnáziumban is sikeresek voltak, sok-sok baráttal.

A szerényebb kivitelű férfiak pedig csak őrlődnek, sokukban teljesen el is apad a szexuális vágy, mert esély sincs rá, hogy az escorton kívül szexhez jussanak. Ezek a férfiak pedig teljesen egyedül maradnak és teljesen érthető, hogy nem akarnak más, hasonló sorsú sráccal megismerkedni, mivel senkit se vonz egy olyan, akinek szerencsétlen élete van.

Pontosan ez utóbbi magyarázza azt, hogy itt gyakorin is, meg más ismerkedős platformokon miért offolják be egymást az emberek 1-2 nap vagy akár üzenet után.

A legtöbb magányos embereknek az lenne a legjobb, ha egy közösségi értelemben sikeres, szép ember "örökbefogadná", de sajnos ezt el kell felejteni, mint megoldást.