Miért nem találok soha magamhoz hasonló embert barátnak? Tényleg ennyire egyedül lennék az érdeklődésemmel, beállítottságommal, gondolkodásommal stb.?

Fiatal felnőtt vagyok.

Tisztázni szeretném először, hogy senkinél sem gondolom magamat különbnek, csak más vagyok, mint ők, és nem találok magamhoz hasonló embereket.

-Nem szeretnék se párkapcsolatot/összeházasodni, se gyereket (több okból sem). Persze semmi gond nincs azzal, ha valaki szeretne.

-Nem érdekel az öltözködés, szépítkezés, csak akkor változtatok magamon, ha nekem nem tetszik valami, és nem vásárolok össze minden hülyeséget. Drága, nem annyira ismert márkás, de időtálló, minőségi táskám, cipőm és futócipőm van, minden mást alig használtan vettem, veszek.

- Szerelmem a biológia, most tervezek biológus mesterképzésre menni. A rák genetikailag módosított vírusokkal történő gyógyítását, vagy a mentális betegségek és fertőzések kapcsolatát kutatnám szívesen. De kamaszként például az autizmus érdekelt nagyon.

- A zenei ízlésem igen fura (nem különleges!), szívesen hallgatok korai (1940-es és '50-es évekbeli) elektronikus zenét, IDM-et, chiptune-t, instrumentális progresszív metált, skát és jazzt, de a két volt munkahelyemen hallgatott Rádió 1-en egy nap minimum 15-ször lejátszott zenék nem tetszenek, miközben mindenki más azokat hallgatja szívesen.

- Szerintem nem ciki, ha valaki például felnőttként a szüleinél lakik, mert 1) könnyebb, ha van segítséged a mindennapi életvitelben, pl. nem neked kell munka után, hullafáradtan főznöd és vásárolnod; 2) drágák az albérletek ahhoz, hogy egyedül fizesd, 3) ha éppen nincs senki, akivel összeköltözhetnél, akkor kifejezetten nyomasztó is lehet az egyedüllét egy idő után - szóval szerintem szingliként hülyeség a különélés.

- Imádok rajzolni, és kerámiázni, igaz, nincs hozzá semmi tehetségem, de kikapcsol.

- A humorom is fura, szeretem a szóvicceket, a WC humort, a szürreális humort, az "annyira rossz, hogy már jó" dolgokat, a félrehallott dalszövegeket.

- Sokkal többre tartok egy bolti eladót vagy egy takarítót, mint egy tehetségtelen dísz "énekest"/"színészt", vagy egy olyat, aki ugyan jó pozícióban van és jól keres, de korántsem jó szakember és hiányzik belőle az alázat.