Akinek nincsenek gyerekei és csak távoli ismeretlen rokonai vannak, hogy éli meg azt, hogy minden vagyona idegenekre száll?

Nem küzdök vagyoni gondokkal, - vigyék a semmit, bőkezűen hagyom hátra.

Végrendelkezésként bárki megjelölhető örökösként, nem szükséges, hogy rokon legyen.

Miért szállna idegenekre? Semmilyen ismerőse nincs az illetőnek?

Ha már nem élek, miért lenne érdekes nekem, hogy mi lesz azokkal a dolgokkal amik az enyémek voltak? 🤔

Holtan aztán pont nem fog érdekelni, hogy mi lesz a dolgaimmal. Egyébként vannak olyan barátaim, akiknek van gyerekük és olyanok is akik terveznek, max nekik hagyom meg.

Valószínűleg nem lesz gyermekem. Ha találok érdemes utódot a birodalmam tovább építéséhez, ráruházom. Ha nem, akkor szétosztom majd olyan intézmények között, akik sok embernek segítenek.

Nagymamám szomszédjában egyedül élt egy néni, jóban voltak, igazából barátnők is voltak. A néni nagyon fiatalon lett özvegy és utána nem ment újra férjhez, egyedül élt a haláláig. Nagymamám is hamar lett özvegy, de neki akkor már megvolt a két fia, később lett második férje is, de a nénivel végig jó barátnők voltak, összetartottak, meg segítették egymást. Apáék rokonként kezelték a nénit, én kiskoromban nem is tudtam, hogy nem is rokon, mert apáék is Zsuzsimaminak hívták. A lényeg az, hogy a néni valamikor írt végrendeletet, hogy a házát meg azt a pár takarékbetétkönyvét, ami van, nagymamám fiaira hagyja. Mikor meghalt, már apukám sem élt, úgyhogy mi örököltünk részt a tesómmal, de lemondtunk róla nagybátyánk javára. Ő azóta szintén meghalt, de az unokatesóm nagyon szépen felújította a házat, szerintem a néni maximálisan meg van vele elégedve a túlvilágról, hogy lehet, hogy idegené, de nem hagyta összedőlni a házat.

Koporsón nincs vonóhorog.