Egy emberről látszik, hogy magányos, egyedül van? Miből?

Pl ha ráköszönsz hirtelen nem tud megszólalni, ezt már magamon is tapasztaltam

Ennek a világon semmi köze a magányhoz, de még a félénkséghez se, 11-es! Egyszerűen mindenki a saját gondolataival van elfoglalva, és abból váratlanul kizökkentik. Még ahhoz is idő kell, hogy beazonosítsa, hogy ki az az illető, nemhogy még értelmes beszélgetést kezdeményezzen!

Az a baj, hogy az emberek még nem tudják milyen az igazi magány, szenvedés, túl jól vannak tartva, nem éltek meg igazi kudarcokat, mindig volt akibe kapaszkodhattak. Az emberek belsőleg még kiskorúak, az csak biológiai érettség hogy felnőttek. Ha elveszik tőlük a "játékaikat" akkor összeomlanak, randalíroznak, másokat bántanak, öngyilkosok lesznek. Mivel értelmileg és érzelmileg is éretlenek, nem tudnak együttérezni a szenvedőkkel, magányosokkal, mert nem tudják az milyen! Mindig van legalább 5 kamubarát, akiről "jobb" esetben sohasem derül ki hogy az! Mert ugye bajban ismerszik meg, bajt meg még nem tapasztalt, mert szegről-végről meg van támogatva! Egy jó állás, jó fizetés, "barátok", párkapcsolat, stb. Ott vannak a mankók, amikre támaszkodhat! És mivel jó dolgok veszik körül őket, ösztönösen szenvedés és kudarckerülőek, egyszólván nincs immunitásuk a kudarcra! Ez még a jövő zenéje, mert szembe kell majd nézni ezzel a problémával is, amiket évtizedekig tologattak maguk előtt, nem kerülhetik el!

Nincs rá írva a homlokára hogy magányos. mellesleg ha valakinek van párja úgyis érezheti magát magányosnak.

Inkább az látszik, amikor boldog párkapcsolatban él. Ilyenkor valósággal ragadnak rá az ellenkező neműek.