Egy emberről látszik, hogy magányos, egyedül van? Miből?
Én HO-ban dolgozom, van hogy 3 napot itthon vagyok, senkivel sem találkozom, senkivel nem beszélek. Nincsennek barátnőim.
És aztán lemegyek a piacra és teljesen megszeppenve érzem magam, attól hogy kérjek egy kiló almát!
Gyakran annyira magányos vagyok, hogy nem is nézek emberekre, mert úgymond elfog egy "félek-tőle" érzés.
Ez miből látszik, ha látszik kívülről? Vagy ez nem látszik?
Van akin látszik valamilyen szinten van akin nem. A magány ritkán, a megszeppenés és félenkség már lathatóbb.
Savanyúsagot nem szoktál venni a piacon?
A magány és az emberektől való félelem, kommunikáció külön dolog. Eleve lehet valaki magányos emberekkel körülvéve, akár családban, párkapcsolatban is.
Visszahúzódó embereknek szerintem is hasznos ha olyan munkájuk van ahol viszonylag sok emberrel kell folyamatosan kommunikálniuk.
Úgyis lehetsz magányos, hogy mosolyogsz és teli vagy önbizalommal.
Most a magány alatt a társtalanságot értem.
Igen, látszódik. Pl.: azzal, amit leírtál.
De pl.: ha mégis találkozik valakivel, akkor csak köszönnek, nincs small talk, nem nyit a másik felé, nem jár el pl.: rendezvényekre, nem néz a másik szemébe, az érintést sem igazán fogadja el.
Változó hogy ki mennyire veszi észre a jeleket,a nők inkább képesek rá.
Változó az is ki mennyire mutatja kifelé.
Azonban rátapintottál a lényegre.Az arcukra kell nézned,különben egy darab fa leszel számukra.
Ezt idén tudtam meg egy nőtől aki ovodásokkal foglalkozik.Megfigyelte hogy azok a kicsik maradnak egyedül és kerülik őket a többiek akik "a társaik közötti térre néznek." nem az arcokra.
Én is ilyen vagyok elég durván,autista gyanús.Az emberek 90%-ban levegőnek néznek,a maradék 5% kedves és emberszámba vesz,a másik 5% utál,megvet vagy fél tőllem.
Tömegközlekedéseim folyamán csak az ablakon nézek ki majdhogynem végig,meg is fájdul ám a nyakam emiatt.
9:43-as vagyok.Azt kifelejtettem hogyha egyedül mutatkozol az már eleve egy negatív taszító erő.
Azok az emberek vonzák inkább a többit akik eleve mások társaságában vannak.Ha ezenfelül még boldognak látszanak,nevetnek az méginkább dob a történeten.
A szomorúságot én is elég jól észreveszem,de én empátiát érzek azok iránt akiken látom mert tudom milyen úgy élni.
Akinek az egész élete egy vidámparki időtöltés az inkább furán néz a szomorúságra vagy fél mert alig ismeri vagy kerüli eleve mert akkora pozitív személy hogy nem engedi meg magának hogy mások lehúzzák...
Sajnos nem vagyok szakember,ezek csak megkeresett tudások és véleményeim,meglátásaim.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!