Rajtam kívűl másnak is jobb szingliként, mint kapcsolatban? 28/N

Jelen. Egyidősek vagyunk.

Nekem voltak kapcsolataim (ha a kamaszkori kavarásokat nem számítjuk, akkor kettő). Mindkettő nagyszerű ember, és őszintén szerettem őket (sőt, emberként most is szeretem). Már az elsőnél is azt éreztem, mikor bőven csa krandizgattunk, hogy úristen, volt eddig heti egy napom, hogy csak egymagam azt csináljam, amit szeretek, és mostantól ez sem lesz? A másodiknál hónapokig odáztam el az összeköltözést, és mikor mégis megtörtént, akkor minden nap megkérdőjeleztem a döntésem. Örültem neki, hogy ott van, beszélgetünk, együtt főzünk, együtt eszünk, ilyenek, de időnként eszembe jutott, hogy mennyivel jobban élveztem, mikor egyedül lehettem. Elég sok időt adtam magamnak, hogy megszokjam (majdnem két évet), és mikor még ennyi idő után is inkább az egyedüllétre vágytam, akkor leültünk, elmondtam, mit érzek, és szakítottam vele. Szerintem így a legjobb, megjavítani nem lehetett volna, mert nem volt mit - ő semmi rosszat nem csinált, sőt, kifejezetten jó társ volt, én meg nem tudok mit kezdeni azzal, hogy egyedül szeretnék élni. Azóta neki van másik barátnője, és úgy tűnik, mindketten boldogok, én meg végre úgy élhetek, ahogy szeretnék, és én is boldog vagyok.

Hölgyeim!

Én társas magányban élek!

Minden klasz kivéve a szex ami hiányzik! Pedig jók a méretek is!:) 179/87

Nem iszom E.V. vagyok!

Ha másnak is szivesen ismerkedem!

41 F

Úgy gondolom a sok csalódás ami ide vezethet....

Most is túl vagyok egyen, viszont mégsem adom fel,merta csalódások ellenére úgy gondolom párban szép az élet🙂

46f

Itt majd mindenki azt írja, hogy jobb szingliként. Ne higgy nekik. Az ember mindig remekül tudott erényt kovácsolni a tehetetlenségéből.

A magány - tetszik, vagy sem - egy állandó stresszforrás. Az ember társas lény. Egymagában a vadonban semmi esélye sem volt a túlélésre. És noha manapság nem a vadonban élünk, az atavisztikus törvényszerűségek ugyanúgy érvényesek ránk, mint valaha a Hiányzó Láncszem nevű ősükre.

Nekem a parkapcsolat a stresszes mindig azon aggodni hogy jo vagyok-e neki, allando megfeleles kenyszer, mikor kivel beszel, elobb utobb talal valakit akivel osszejonnek es elhagy

Kosz de nekem erre nincs szuksegem

"Itt majd mindenki azt írja, hogy jobb szingliként. Ne higgy nekik."

Mert talán akiket megkérdezett azoknak tényleg így van.

Én a mai napig nem értem hogy, mért nem lehet felfogni azt, hogy más ember máshogyan kívánja élni az életét.

Nem úgy ahogy az 1-1 ilyen kapcsolatos személy képzelni.

Mi az ami ezen értelmileg nem felfogható ?

Nem mindenki szereti azt ha egy másik személlyel állandóan foglalkozni kell. Na bumm fekete mágia.

"Itt majd mindenki azt írja, hogy jobb szingliként. Ne higgy nekik."

Ezt mondják a kapcsolatfüggők, el nem tudnák képzelni hogy lehet élni egyedül

Pedig lehet

Nőben is létezik a magányos farkas típus!

Én is az vagyok, viszont barát-barátnőt szeretnék, ha valaki szintén, írjon! ;-)

(csaknők)