Mennyire vagy magányos?

Mennyire?

Közel a hatvanhoz azt kell mondjam, hogy felnőtt életemből olyan 14 évet töltöttem párkapcsolatban, bár ebből is öt olyan összejárós volt. Ez olyan tíz éve véget ért. Nincs gyermekem, a szüleim 13-ban illetve 20-ban meghaltak. Testvérem nincs. Nincs egykorú barátom, mert az idők folyamán mindről kiderült, hogy fejőstehénnek néz. Oldalági rokonaim vannak, akik ugyan többnyire megérdemelnék, hogy szorosabb kapcsolatot tartsak velük, de ha egyszer otthon nincs senki, akihez szólnál, egy idő múlva ez nem is hiányzik. Az sem segít sokat, hogy egyedi világnézetem van, és bár nem kiemelkedően, de jelentősen elhagyom intelligenciahányadosban az átlagot. Azt írják, az ilyen emberek zárkózottak. Csak megerősíteni tudom.

Nem ajánlanám azért ezt az életet senkinek.

Magányos talán nem, vannak barátaim...

Inkább társtalan...50körül nehezebb ismerkedni.

Pedig lehet sokan keresgélnek még...