Abban mi a pláne hogy olyan embereket nézhetünk a tévében amilyenekkel mindennap találkozunk?

Az emberközeliség. Hogy olyat láthat a tévében, aki sok szempontból hasonlít rá, ugyanolyan közember, ezáltal a néző közelebbinek érzi magához, mint mondjuk egy hírességet.

Másrészt: az emberek többsége vágyik arra (néha már túlzottan is), hogy más életébe bepillantást nyerjen. Pszichológiailag ez egyfajta kontroll-érzést ad neki, akkor is, ha igazából csak külső szemlélő.

Egyébként meg nem mindenkire igaz ez. Én például frászt tudok kapni a legtöbb "realitytől". Amikor még újdonság volt, volt benne valami érdekes belelátni más magánszférájába, de ma ez már annyira túljáratott műfaj...

"vagy élő adásban főzi a húslevest"

De ő legalább csinál valamit. És van sok olyan dolog, ami neki hétköznapi, meg mondjuk neked is, de másvalakinek meg érdekes.