Egy magányos, üres, unalmas életű személy hogyan kerülheti el, hogy ez depressziót okozzon nála?

#10 De ha egyszer minden létező, emberekkel foglalkozó tudományág (pszichológia, szociológia, orvostudomány) 100%ra megmondja, hogy az egyedüllét testileg is és mentálisan is gyilkos, akkor mégis miért lenne jó tanács arra buzdítani valakit hogy szokjon hozzá?

Igen, persze amíg nincs senkije valakinek, addig tudja egyedül élvezni az életet, de ez sose a végcél legyen hanem átmeneti.

Elnézést kérek de nem hiszem hogy bárkit arra buzdítottam volna hogy szokjon hozzá az egyedülléthez.

De ha valaki azért nem mozdul ki mert magányos, az az is marad.

Szerintem se buzdított senkit arra.

Egyedül is érdemes megtalálni a boldogságot, vagy feltalálnia magát az embernek, mert előfordulhat, hogy ha ez nem alakult ki, akkor a párkapcsolattól vagy barátságoktól várja a szórakoztatást, a boldogságot és mindent. Tehát, arra használhatja, hogy mentse meg őt az egyedülléttől, a nap 24 órájában legyenek együtt párjával, ha el kell mennie egy kis időre, akkor féltékenység vagy sértődés lesz stb...

Sokat olvasok itt eggyedülléttel, magánnyal kapcsolatos kérdéseket, a kérdések döntő többségénél az illető a félelem miatt tartja önmagát az egyedüllétben és mindig tanácsokat vár, fél kimozdulni, fél a hibázástól: "hogyan kezdeményezzek beszélgetést", "mit kell mondani", "hogyan menjek oda", "mit szólna ha ráírnék/hogyan írjak rá", "mi van ha kinevetnek, mert..." stb. Tehát kifogás-gyártás van és nem mer kimozdulni, mert számára rémes szituációkat képzel el.