Egy magányos, üres, unalmas életű személy hogyan kerülheti el, hogy ez depressziót okozzon nála?

Azt hiszed, akinek van valakije,azok mind boldogak?

Rengeteg megjátszás,színészkedés van, sokan csalják egymást,unják egymást.Nézd meg,hogy egy pár egymás mellett is bele van bújva a mobilba,azt sem vennék észre,ha közben kicserélődne mellette a párja.

Nem mindig a fesztiválozás,nyaralás,stb tesz boldoggá.

Több mint három éve nincs senkim, abszolút nem érzem magam rosszul a mások vélt, vagy valós boldogságától.

A rokonságban pedig egyetlen olyan ember nincs,egyetlen pár sem,akik őszintén boldogak.Szinte mindenhol hűtlenkedés,anyagi gondok...mellette pedig a xar fényezése a közösségi oldalakon, ami nevetséges.

Nekem nyáron volt egy ilyen depressziós, üres hullámom, én bevállaltam egy olyan munkát, ami után örülök, hogy lyuk van a seggemen és szelel.

Nem mondom, hogy ez a tuti megoldás, de ha már nagyon mélypont van, tud segíteni.

"Hogyan ne legyen ettől depressziós, ha amúgy vágyna rá, csak nincs kivel menni, egyedül meg értelmetlen a számára?"

Azt hiszem elsősorban el kellene engedni azt a gondolatot hogy 'egyedül értelmetlen'. Tudom hogy sokkal jobban érezzük magunkat ha az élményeken megosztozhatunk és kellemesebb társaságban, mint egyedül. De ha ez nem adatik meg, akkor is kimozdulhatunk és élvezhetjük a nyaralást, kikapcsolódást vagy koncertet, fesztivált. Főleg akkor ha 'vágyik' rá az ember, csak visszatartja egy általa generált kifogás: 'hogy egyedül úgy sem lesz jó'.

Honnan tudhatnád ha ki sem próbálod?

Ilyenkor kell erőt venni magunkon és kiválasztani olyan programot ami a legközelebb áll hozzánk. Mindenkinek szüksége van feltöltődésre, kikapcsolódásra. Nem azt kell nézni hogy másoknak milyen jó, azért kell tenni hogy nekünk jó legyen.

Tudom ez nem egyszerű, de megoldható. Hidd el, a hasznodra válik ha leküzdöd a saját magad állította akadályokat.

Ha nem haragszol leírom a saját példámat:

Lassan négy vagy több éve nyavajgok hogy mennyire hiányoznak a hegyek és tettem valamit érte? Hát nem, Csak vágyakoztam és gyártottam a kifogásokat: beteg vagyok, nincs kivel, dolgozni kell és sorolhatnám.

De ennek vége. Pont tegnap már le is foglaltam a szállásomat és IGEN, menni fogok, túrázom és gyönyörködöm a tájban. Sőt még olyan programot is választottam amitől félek.