Akik nem terveznek párkapcsolatot, nincs rokonuk és egyedül képzelik el az életüket, (nem feltétlenül saját döntés miatt), azok nem félnek, hogy öreg korukra nem lesz aki segít nekik ha szükség van rá?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
"Az én nagyanyám ritka xar ember volt, sokan nem is tartották vele a kapcsolatot, még egy némely gyereke sem, mégis mindenki elment a temetésére és szép búcsút szerveztek neki."
Az életében kellett volna nyalni a valagát, nem akkor, amikor nektek megy és a nagyi már nem profitál belőle.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
11
Nem akartuk nyalni a valagát, mert xar ember volt, ez ennyi. De még így is szépen eltemettük, csak az elsőre akartam reflektálni, hogy 4 gyerekből egy se ment el a szülő temetésére. Ahhoz nagyon csúnya dolgonak kellett történjen, hogy el se temettették.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Először is végtelenül undorítónak tartom, ha valaki csak azért szül, hogy időskorára legyen egy rabszolgája, aki majd feláldozza a saját életét bűntudatból azért, hogy az anyját, apját ápolja, és ebbe tönkremenjen lelkileg.
Másrészt, az elmúlt pár évben veszítettem el az összes idősebb rokonomat (leszámítva egyiküket, akit, úgy néz ki, most fogok). Mindenki kórházban, vagy idősek otthonában halt meg. Egyszerűen ha megnézed, mennyi erőfeszítésbe kerülne ápolni mondjuk a nagymamádat éveken keresztül (nálam pl. ez azt jelentené, hogy fel kell adnom az életem, fel kell adnom a munkám, amit szeretek, a teljes szociális életem, mert valakit 1-24-ben ápolni, az egy 1-24-es feladat, nem kérhetem ki a szombatot szabadnapnak, hogy bocsika de én most strandra mennék, és valamelyik rokonnak engem is el kéne tartania, mert nagyanyám nyugdíja, meg amit az állam ad segélyként, ha idős rokont ápolsz, az kb. éhenhalni se elég, még úgy se, hogy nagyanyámnak saját lakása volt). Sokkal jobban jártunk, anyagilag, érzelmileg, mindenhogy, ha keresünk neki egy intézményt. Volt szobatársa, az elsővel nem illettek össze, de az intézmény keresett nekik másik szobatársat, a másodikkal világi barátnők lettek. A legtöbben hetente egyszer igyekeztünk látogatni, ez azt jelenti, hogy kb. minden nap volt nála vagy valamelyik gyereke, vagy valamelyik unokája. És egyiken se szakadtunk bele, se érzelmileg, se fizikailag, se anyagilag, mert összedobtunk mindent.
Én nem szeretnék gyereket, egyszerűen sosem volt meg bennem a vágy, hogy legyen egy saját, pedig alapvetően cukinak tartom a gyerekeket, elvagyok velük, csak otthonra nem kéne. Nagyon remélem, hogy vagy kinyír az életvitelem, és kapok egy szívinfarktust épp nyugdíj előtt, vagy legális lesz már az eutanázia, mire oda jutok. Az anyagi részétől nem félek, tudok félretenni, lesz miből élni nyugdíjasként. A legnagyobb félelmem viszont, hogy lebénulok (akár egy baleset, akár egészségügyi vészhelyzet, vagy idős kori leépülés miatt), és nem fogom tudni ellátni magam, elveszítem a szabadságot, hogy oda megyek, ahova akarok, azt csinálok, amit akarok. Ha így történne, mondjuk kapnék egy agyvérzést, és lebénulnék 70 évesen, akkor rohadtul meg akanék halni, és ezen az se változtatna, ha három gyerek meg öt unoka jönne hozzám minden nap.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kinek kéne segíteni?
Arra ott az ápolószolgálat és otthonok :D, nem a szülő, gyerek, barátok feladata megoldani.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Utolsó, jól működő társadalomban igen, de még itthon is - és azért a nyugati világhoz tartozunk szerintem, lehetnénk India is, ahol a családtag feladata - az a valóság, hogy vagy kifizetsz egy kisebb vagyont a normális idősotthonra (ahol még így is durva várólisták vannak), vagy ha nem fér bele, akkor ápolod te magad, feladva éveket az aktív életedből, vagy beadod elfekvőbe, ahol nem foglalkoznak vele azon kívül, hogy a minimális szükségleteit kielégítve életben tartsák, és valószínűleg idő előtt el fogja vinni egy kórházi fertőzés, egy felfekvés vagy egy tüdőgyulladás.
Nekem szerencsém van, az én idős rokonaim egészsége csak akkor kezdett ilyen durván hanyatlani, mikor már bőven felnőtt voltam. De volt pár barátom az iskolás éveim alatt, ahol otthon ápolták az idős nagyszülőt. Azt láttam, hogy az anyjuk, akire általában az idős ápolása, meg a saját gyerekeinek ellátása, a háztartás vezetése is szorult, kb. idegroncsok voltak, nem is mentem át szívesen, és nem azért, mert ott a mama, akit pelenkáznak, hanem mert érezhető volt a feszültség ezekben a családokban, mindig ment a vita valamin. És láttam, ahogy a kis barátaim szíve szakad meg, hogy szeretik a mamát, meg a szüleiket is, tenni akarnak valamit, de nem tudnak, mert gyerekek, akiknek se döntési jogosultságuk nincs, se képességük arra, hogy érdemben segítsenek.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Justvidman Partizán interjújában hallottam, hogy ők úgy szereztek lakást, hogy eltartási szerződésük volt egy nénivel. Ha találnék egy ilyen normális családot, nálam ez is opció.
Számomra nagyobb félelem, hogy a dolgaimmal mi lesz. Több gyűjteményem van, amit mind idő és pénz volt összegyűjteni. Ettől tartok, hogy kipakolnák a lakást és értéktelennek tartanák és így kidobnák :/ Vagy csak a személyes dolgaim, amik másnak tényleg értéktelenek, azokat nagyon fogom sajnálni.
Ha komolyabb ápolásra szorulnék, akkor nem szeretnék már élni. Ha már csak vegetálok, akkor abból inkább megpróbálnék kiszállni.
Temetést se szeretnék, ha valamire fel tudják használni a testemet (kutatás, oktatás), arra szívesen átadom. Ha semmire se kell, akkor hátha egy ügyvéddel vagy valakivel meg tudom beszélni, hogy valami szebb helyen szórjon szét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!