Lehet valaki magányos családi vagy párkapcsolatban?

Igen. Az emberek többsége csendes kétségbeesésben éli az életét.

Onnan érzem/látom, hogy renegeteg a rossz párválasztás, az emberek nagy része nem tud mit kezdeni a másikkal, csak elvannak egymás mellet, a problémákat nem tudják/nem akarják megbeszélni egymással. És innen ered az egymástól való eltávolodás is.

A fiatal serdülő, aki begubózik a saját világába, mert szerinte égő lenne, ha az anyja-apja foglalkozna vele, így az anya-apa egy harccal tei időszak után már lemond arról, hogy helyre tegye a gyerekét, de eközben meg a szülők is cirkuszolnak egymással, hogy ki-hogya foglalkozzon a gyerekkel-, és a párkapcsolatában lévő másik féllel. Tehát egy öngerjesztő folyamatként egy lavinaa tud beindulni az egymástól való távolodásra vonatkozóan.

Bőven elég ha nem értenek meg, főleg ha úgyis kezelnek.

Az már valamilyen formában kirekesztés és az illető magányosság érzete csak fokozódik.