Nagyon magányos vagyok, mit tegyek?

Elköltöztem egyedül a szüleimtől egy albérletbe. Nincs párkapcsolatom, a barátaimnak meg van, és nyilván velük vannak elfoglalva.

A problémámat senkivel nem tudom megbeszélni, a barátaim se értik.

Hetek telnek el úgy, hogy nincs kihez szóljak a munkatársaimon kívül. Próbálom egyedül élvezni az életet, de nem buli. Mindenhova egyedül megyek, magamba beszélek, nincs kivel megosszak semmit se. A barátaimmal a programok egyre jobban ritkulnak meg tolódnak. Nem azt várom, hogy mindennap találkozzunk, programozzunk. De minden találkozást hetekig kell szervezni, és van, hogy akkor se jön össze. Pasi meg nincs az életemben és nem is lesz.

Az se segít a helyzeten, hogy akinek megnyílok, az lenézi a problémám, meg meg se akarja érteni. Pl.: Vele egykorú unokatesói vannak, akik közel laknak hozzá, van párkapcsolata, normális családja, és akkor azt mondja, hogy "Egyedül is jó lenni". Amikor próbálom kitölteni az életem, programozni, most is egyedül mentem nyaralni, és rohadt rossz, hogy nincs kihez szóljak, nincs kivel menjek.